Dutka Mária: Az esztergomi Keresztény Múzeum goblenjei (1963)

I. A gobelin művészet nyomai hazánkban

káprázatos ünnepségek idején a királyi palota falait állatalakokkal, történelmi, allegorikus és szentképekkel átszőtt drága szőnyegek borították. Az ajtókra képes selyemkárpitokat akasztottak. 1483-ban a pápa követe álmélkodva beszél a Mátyás udvarában látott kincsekről és a megcsodált arany- és ezüstemlékek között megemlíti, hogy Mátyás kincstárának büszkeségei a drága szőnyegek is.13 Bár a kárpit szó ebben az időben is használatos, nem lehet pontosan meghatározni, milyen technikával készült faldekorációról beszélnek az egykori források. Mátyás király és Ulászló olmützi találkozásáról és az ottani ünnepségek leírásáról szóló névtelen feljegyzés14 beszámol arról is, hogy gyönyörű szövött kárpitok (gewerchten Tappeten) lógtak a falakon és a sok színes szőnyeg, selyem és bársony dekorációs anyagok között említ a névtelen feljegyző egy baldachint, amelyen a nápolyi király vagy királyné címere ragyogott. Ez a darab kétségtelenül Beatrix kincstárából származott.

Ha számbavesszük, hogy Mátyás király kora számos kiváló olasz művészét hívta udvarába és halmozta el megrendelésekkel s ha a magyar reneszánszkori ötvösség Mátyás korában történt fellendülésének példájára utalunk, feltételezhetjük, hogy a díszítő-iparművészet sem volt Mátyás udvarának elhanyagolt mostohája.

A Mátyás király sok viszontagságon keresztülment trónkárpítja, mely talán Antonio Pollaiolo rajza után készült, ékesen beszélő emléke a Mátyás-kori ízlésnek és ennek analógiájaként elképzelhető és feltételezhető, hogy gobelin-megbízásokat is adott a kora ízlésére élénken reagáló és udvari pompájára oly büszke reneszánsz uralkodó.

A Mátyás-kori kultúrtörténelem egyik nevezetes dokumentuma az a Richard Wallace gyűjteményében lévő s Beatrix házasságát ábrázoló gobelin, mellyel ugyan elvétve foglalkozott a gobelinirodalom, anélkül, hogy bárki rájött volna, hogy az ábrázolás témája a

8