Dercsényi Dezső: Az esztergomi Porta Speciosa (1947)
10 korban, melyből renaissanceai alkalmával — mint amit a XII. században a Komnenos dinasztia alatt is átélt — az egész európai művészet részesült. A porta speciosa különleges technikája Bizánc felé mutat, de szellemét a nyugati ikonográfia, stílusát pedig helyi adottságok és az antik örökség alakítja, határozza meg. A porta speciosa márványképeihez technikában és stílusban közelálló külföldi emlékanyag nincs kellően feldolgozva, csekély számuk valósággal elvész a gazdag bizánci és bizantinizáló olasz emlékanyagban. A legszebb darabok a konstantinápolyi Ottomán múzeumban, az athéni bizánci múzeumban és Mistrában találhatók, továbbá egy sorozat Anconában a Dóm ú. n. Cripta del Crocefissojában. A csekély összehasonlító anyag technika és stílus szempontjából egyaránt óvatosságra int; technikában ugyanis nagyon sok variánsra akadunk, stílus szempontjából pedig az esztergomi emlékek a külföldieknél magasabb kvalitást képviselnek. Az előbbi kérdés kisebb probléma, az inkrusztációnak annyi‘válfaját alkalmazta a bizánci művészet, a helyi nyersanyagadottságoknak megfelelően, hogy minden szempontból azonos technikai megoldást csak nagyon ritkán találunk. Leggyakrabban az alakot a fehér márványalapból faragták ki és ruhadíszét, arcát, végtagjait e márványlapra vésték fel, csak a hátteret élénkítették más színű betétekkel. Más alkalommal a ruha egyes részein is felfedezhetjük a más színű anyagok alkalmazását, itt csak a fej, kéz stb. ábrázolása maradt a véső feladata. Ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a porta speciosa alakos márványlapjai e technika legtisztább és konzekvensen végrehajtott emlékei, amit bizonyára helyi nyersanyagadottságok indokdltak. Súlyosabb probléma a művészi kvalitás kérdése, amire az emlékek ismertetése után térek ki. • Az athéni bizánci múzeum anyagából Szent Jakab, Szent Fiilöp és Szent I.ukács apostolokat ábrázoló márványlapokat emeljük ki (18. kép), melyek Sza- lonikinek a röiv B/.cituIwv kolostorából származnak. A technika kissé különbözik a sculpture champlevée-től és inkább a bizánci medaillonokhoz áll közel, ahol kivésik az alapot és ráhelyezik az alakhoz szükséges többszínű, üvegszerü keveréket. Az apostolok állása, kéz- és fejtartása közel áll az esztergomiakéhoz, ez azonban szkéma a XII—XIII. század művészetében, különösen Bizáncban. A ruharedők kezelése nagyvonalúbb, ugyanarról a technikai biztonságról tanakodik. Sotiriou a darabot a XI. századra datálja.24 A múzeum többi sculpture champlevée-je szempontunkból jelentéktelenebb, többnyire dekoratív rendeltetésű darabok a szokásos bizánci ornamentikával, esetleg állatábrázolással.25 26 * A konstantinápolyi anyagot G. Mendel írta le. A 702., 703. s különösen a 704 számú darabok jöhetnek számításba, amelyet a XV. századra datál. A raktárban lévő éi? Szent Bertalant ábrázoló 953. szám is hasonló technikával készült. Sajnos, Mendel rajzai stiláris összevetésekre nem alkalmasak.28. Újabban került elő e technikának legépebb, legszebb emléke, mely Szent Eudoxiát ábrázolja oráns alakjában, fején koronával, gazdag királynői díszben (19. kép). Amennyire konvencionális a beállítás, sematikusak a formák, annyira gazdag, szinte raffináit a díszítés. A fehér márványlapot vörösbarna keret fogja körül, melyet rombuszalakú fehér lapok élénkítenek közeikben vörös, zöld körökkel. A szent bíborvörös ruhájút gazdag arany és zöld díszítés borítja el. A raffináit és gazdag színezéssel elleniében, a formák primitívnek látszanak. Az oráns-kéztartás megoldása szervetlen, anorganikus. Az arcformákat néhány sokatmondó határozott vonal jelzi, ami nagy technikai biztonságról tanúskodik, de ugyanakkor messze áll az esztergomi apostolfej szinte barokkos vonal gazdagságától. Ezt a szép darabot is a XTIT—XIV. századba helyezik. A datálás azonban az emlékanyag hiányossága 24 Sotiriou G.: Guide du Musée By zantin d! Athens. 1932. 48. 1. 150. sz. 25 Egy indadíszes párkánytöredék (321. sz.). Két galambot ábrázoló töredék (174. sz.). V. ö. Sotiriou G.: i. m. 26 Mendel G.: Catalogue des sculptures des Musées impériaux Ottomans. Constantinople. 1914. IL k. 704. 1.
