Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Félhold a Kereszt Helyén

nagy kerek toronynak ledöntéséhez. Ez olyannyira sikerült neki, hogy amikor a várfalak gyenge részeit számos hatalmas golyóval lőtte, nagyon nagy veszteséget okozott az ostromlottaknak. A janicsárok a munkások segítségére siettek, akik sáncot emeltek és árkot ástak, s puskáikkal oly csodálatosan lőttek, hogy megakadályozták a mieinket abban, hogy a falon álljanak. így még a legvastagabb fal sem tudta sokáig az állandóan becsapódó gyolyókat elviselni, hanem nagy robajjal ledőlt, s a mieink, megsebesülve a törmelékektől, nagy veszteséget szenvedtek. Ezek a károk arra bírták őket, hogy elhagyva a fal külső koronáját, hozzáfogjanak a belső sánc és erődítmény emeléséhez, hogy így kisebb veszélynek legyenek kitéve. Amint ezt a barbárok észrevették, felbátorodva három helyen is megpróbáltak a városba betörni, s háromszor kerültek szembe vakmerőén a mieinkkel. Ezek azonban sündisznószerűén sűrűn kitartott dárdákkal és puskagolyókkal bátran védték magukat, s a barbárokat visszavetve, őket kiszorították. Ebben az összecsapásban esett el Ali bég - mellékneve Baltaogli -, aki Selymbria parancsnoka volt; sisakforgójával, bíbor ruhájával, aranytól és ezüsttől fénylő fegyvereivel tűnt ki.”

Szinán szerint a várat minden oldalról lőtték: Rusztem pasa ismét lóra ült és körbejárta a várat és a várost, s megállapította, hogy bár minden oldalról lövik, mégsem várható, hogy hosszabb idő elteltével is haszna lesz az ágyúzásnak. Ezért parancsot adott, hogy Jahja Mohamed pasa két ágyút és néhány zarbuzánt a várral (és a várossal) szemben, a szigeten állítson fel; s egy, a várból kiszökött, mohamedánná lett tüzért alkalmazott az ágyúk kezelésére, mert az állítólag azt mondta, hogy ismeri a vár leggyöngébb oldalát, a sziget felől. A várból egyébként szinte naponta jöttek ki szökevények és tudósították a törököket az ostromlottak állapotáról, általában arról, hogy fegyvernek és élelemnek bővében vannak, s figyelmeztették a törököt - ha igaz - egy-egy tervezett kirohanásra.

A leírásból kitűnik, hogy a lőtt rések nem voltak nagyok, rohamérettek (valószínű, az őrség sikeresen kijavította a fal romlásait). A török harcvezetés viszont elkövette azt a hibát, hogy nem néhány helyre összpontosította a tüzérséget, hanem szétszórta, s ezzel időt vesztett. Elképzelhető, hogy a várőrség a továbbiakban is megkísérelte a Szt. Tamás-hegyi üteg ellen alkalmazott módszert használni: egy-egy helyre koncentrálta tüzét, ezzel jelentős veszteségeket okozva a törököknek. A várra és a városra mindenfelől százszámra repülő golyóknak a rombolásnál nagyobb lehetett az erkölcsi hatása. Mindenesetre egészen augusztus 6-ig bizakodó volt az őrség hangulata, legalábbis így vallott erről az ostrom után Chesi Benedek, a Szt. Tamás-hegyi