Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Két Király Közt

szándékoznak menni, nem tudom, ha vissza tarthatjuk-e őket, mert máris féktelenül fenyegetődznek...” Február 20-án újabb levelet írt a kamarának: „Követeket küldök, leveleket írok, melyekkel még a poklot is meg tudnám indítani, de még ezt is mindhiába, úgy látszik, hogy siketeknek szólok és hiábavaló módon költőm a pénzt, ezt a levelet mint utolsót írom... És e közben a szegény jobbágyokat teljesen kifosztom, elveszem tőlük borukat és marhájukat, minden nap két hordó borra és két ökörre van szükségem, ez nem tarthat sokáig... Jelenleg már nem kívánok mást azon az egyen kívül, hogy nagyságos uraim írják meg, hogy semmit sem tudnak adni, tenni, vagy semmit sem akarnak... Mert ilyenfajta ígéret: adni fogunk, majd gondoskodunk, majd meglátjuk, megtesszük a lehetőt, esküszöm az Istenre, semmisek, a katonák nem szavakat akarnak, de határozott tetteket, máskülönben biztosan tudhatják nagyságtok, hogy azok vagy Jézus Krisztussal vagy az ördöggel elvonulnak... Nincsen semmim. Mi el fogjuk veszíteni ezt az országot ilyenformán és bár szégyennel, alig fogunk innen elmehetni, nem tudom, mit mást írjak...”

Mathyoczky Gáspár és Brandt György esztergomi kapitány levele a pozsonyi kamarához 1532. április 18. „...a mondott spanyolok az Esztergom várának tartozékaiban lakó népnek sok veszedelmet, különféle igen nagy kellemetlenséget, prédálást, szegénységet és mérhetetlen kárt okoztak. Most az a szándékuk, hogy a várból kimennek és azt üresen hagyják. Megítélhetik uraságtok az ő kihágásaiknak nagyságait az okozott károkról, mennyi prédálással és mennyi nyomorúsággal sújtják a szegény jobbágyokat...” Kérik, mielőbb, küldjenek pénzt, máskülönben ők semmiért sem felelnek. Többet nem figyelmeztetik a kamarát, ez az utolsó levél.

Sydonius a pozsonyi kamarához, Esztergom, 1532. május 3.: „Az ellenség tegnap Budán ezer gyalogos és négyszáz lovas fölött szemlét tartott és többeket is vár. A kémeik, akik ezt jelentették , nagy bizonyossággal úgy tapasztalták, hogy azok elhatározták, hogy először Visegrádot, azután bennünket szállnak meg, ez az ellenség nem félelmes, de a belső, az éhség. Mert az ellenség bizton tudja a mi ellátásunkat...” A vármegyékből gabonát rendelt nekik a kamara. Hoztak 100 fertőt, megőrlették, ez hat napra elegendő kenyérnek. Ellátást kér, mert „levegőből nem élhetünk és köveket nem ehetünk... adják tudtunkra, hogy mit parancsolnak, kinek adjuk át a várakat, mert nem vagyunk oktalan barmok, hogy magunkat éhséggel pusztíttassuk el...”

Mathyoczky Gáspár esztergomi és Wolfgang Schönberg visegrádi kapitány írta a kamarának 1532. május 11 -én: Küldötteket menesztettek hozzájuk, s kérik, higgyenek 70 nekik. Tiltakoznak az ellátatlanság miatt. Tovább vártak, mint a fegyverszünet ideje,