Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Két Király Közt
ilyen választ adott János királynak, így szólván:/>En nem vagyok elég megtartani az esztergomi várat ellenük, mert mi útjukba esünk; másodszor mert én nagyon szegény vagyok, nincs pénzem Jc Már előbb adott János király a latornak tizenhatezer márkát, s az érsek mégis átadta nekik az esztergomi várat. A követ visszatért, Budára jött, s ugyanazon módon átadta a királynak Pál esztergomi érsek válaszát, mint meg van írva. Ma követ kikémlelte, kik álltak a magyar urak közül a németek pártjára: Báthori András, Perényi Péter, Török Bálint, a rác Bakics Pál, Bánffy Boldizsár testvérével, Antallal, Nyárhidy Ferenc, s velük van Thurzó hadinépe is.” —A^árdai.Pál mentegetődző levelet írt János királynak 1531. február 28-án, Esztergom német kézre kerülése miatt: „JVlivei egyrészt a törökök, Mehmet bég alatt, az alapítványi birtokokat irgalmatlanul pusztították, és másrészt a német sereg közeledett, ezért Jánostól sürgősen pénzt és segítséget kért, de nem nyert semmit. Hogy az egyházi szabadság ellen mit sem tegyen, ő a várat két kapitánynak, Nyárynak és Györgynek adta át, de ama ünnepélyes feltétel mellett, hogy a vár minden körülmények között szabad legyen, és az ő kezei közt maradjon. Midőn a németek megérkeztek, és Roggendorf 200 embernek beeresztését kívánta, a kapitányok esküjük ellenére az ő tudta nélkül - midőn ágybafekvő beteg volt -, 400 embert bocsátottak be. E felett való szomorkodás a következő éjjelen halálához hasonló állapotba ejtette. Ő János hű és engedelmes káplánja.'’*'70 Esztergom elfoglalását Buda - sikertelen - ostroma követte. Istvánffy szerint: „János király és Gritti (Gritti, Aloisio 1480-1534: török szolgálatban álló velencei kalandor, aki 1529-ben szultáni megbízásból jött Magyarországra, s elérte, hogy egyre magasabb tisztségekre emelkedjék, végül 1530-ban helytartó lett,) semmiképpen sem tudták, mint szerették volna, az elvonulókat üldözni, hátulról megtámadni, a kimerülteket és betegségtől gyötrötteket kaszabolni, mert látták, hogy lovaikat elcsigázta az éhség, s maguk a védők is, a sok éhezéstől elgyengülve, erre sikerrel nem vállalkozhattak. A mieink - Roggendorfék - pedig azon az úton haladtak, melyet maguknak kitűztek, s békésen Esztergomba visszatértek. Roggendorf a vonuló gyalogos csapatokat hátul könnyű fegyverzetű lovas csapatokkal erősítette meg, hogy védjék őket.” Roggendorf menekülésszerű visszavonulása másnapján érkezett meg Mehmed, Szendrő és Nándorfehérvár parancsnoka, aki Esztergom ostromára a rossz idő beállta miatt nem vállalkozott, de arra igen, hogy a Felvidék nyugati részét feldúlja. „Ez volt 1 T tC '1P?C i r ^ U 70 SZERÉMI 205. old; Egyháztörténelmi emlékekül20-123. old. ItvV v
