Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Két Király Közt
tegetni az időt, s így a vár is megmenekült. Bécs ostroma nem vezetett sikerre, s Szulej- mán igyekezett a „győzelem” látszatát keltve visszavonulni. Az elfoglalt várakat is kiürítette. Istvánffy azt is elbeszéli, hogy a Budán átvonuló Szulejmán szultán „Jánost, egy barbár uralkodónál csodálandó szelíd szavakkal inté, hogy az őt Bécsig követő Vár- dai Pál esztergomi érseknek és a harcban elfogott Perényi Péternek megbocsásson, s őket kegyelmébe fogadja. Kiknek a természettől szelíd János könnyen meg is bocsátott, s mindkettőt - jobbját nyújtva - előbbi méltóságokba helyezi, s minden vagyonok birtokába hagyá; jóllehet, mint látszott, állhatatos hűségökben kétkedett.”64 Nem tudhatjuk, hogy ez a kis történet mennyiben felel meg a valóságnak, de János király egyébként aligha tehetett mást, meg kellett békülnie Várdai Pál érsekkel. Ezekben az években úgysem lehetett tudni a főurak többségéről, kinek a pártján állnak. A gyakori pálfordulások okát azonban nem egyszerűen „jellembeli gyengeség” vagy a „korszellem” magyarázza. Sok esetben objektív okok következménye, bár ezt sok esetben motiválta a nyerészkedési vágy. Jónéhány középbirtokos család jutott ebben az időben a főnemesség sorai közé. Mindenesetre János király elkeseredett levélben panaszolta a pápának hívei, köztük a papok, s mindenekfelett Várdai Pál érsek hűtlenségét, állhatatlanságát: „Értesült továbbá Szentséged mily álnoksággal és árulással éltek a lefolyt időkben irányomban alattvalóim, kik megfeledkezvén nemcsak a jótettekről, melyekkel őket tetéztem, de a hűségről és hazáról is, haszontalan ígéretek és a magán nyereség hiú vadászata miatt, minden istenit és földit összezavartak, kik közül legkeserűbben azok bántak velem, kiket a legalsóbb sorból országom egyházi méltóságaira s Praela- turiáira emeltem; mert midőn ezek a hűségben ingadoznának, kiknek kellene adni másoknak a hit és állhatatosság példáját, mit csináljon a tudatlan sokaság, melyet akár félelem, akár újdonságvágy könnyebben ide és oda hajt? - de mindenek közt különös embertelenséggel élt Várdai Pál. Kit noha jól ismertem, mily mesterséggel gyarapította ifjúságától kezdve állapotját, azt hivén azonban, hogy a legfelsőbb méltóságra általam eljuttatva, honnét tovább emelkednie nem lehetne, letevén korábbi erkölcseit, új természetet öltend, új életmódot követend, őt az esztergomi egyház érsekségére - mely az én országomban első méltóság - emeltem, s mindjárt országiásom kéz64 ISTVÁNFFY MIKLÓS: Magyarország története 1490-1606. Fordította V1DOVICH GYÖRGY. Debrecen. 1967-68. I. köt. 196. old. (továbbiakban VIDOVICH: ISTVÁNFFY).
