Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Két Király Közt

Esztergom érseki és királyi városáról a leírás nem szól. Valószínű azonban, hogy egyik sem sérült meg erősebben, mert nem lehet véletlen, hogy a leégett Buda helyett János király Esztergomban töltötte 1526/27 telét; hiszen egy Budához hasonlóan elpusztított város aligha lehetett csábító királyi székhely.

Esztergom 1526. évi török ostroma - hasonlóképpen Visegrádé - nem lehetett nagyobb arányú. Ugyanarra gyanakodhatunk, mint 1242-ben: a győztes hódító nem akarta erejét vesztegetni (noha mindkét helyen bőséges zsákmányt remélhettek), s amikor látta, hogy egyetlen hirtelen megrohanással nem lehet bevenni a várat, elvonult. Folytatva az összehasonlítást 1242-vel: akkor Esztergom több hónapnyi haladékot kapott a védekezésre való felkészülésre, míg 1526-ban erre csak napok jutottak.

II. Lajosnak még a végvárak újjá-, illetve átépítésére sem jutott elegendő pénze, arra pedig még kevésbé, hogy az ország központjában levő várakkal is törődjön. Egyébként is - a Mátyás király halálát követő német támadást kivéve - az ország központi részén közel három évszázad óta nem járt ellenség. Nem számoltak azzal a lehetőséggel 1526-ban sem, hogy Budáig eljuthat a török. Ezért esett hát pánikba mindenki Budán, mikor a csapzott, támolygó hírnök éjnek idején beesett a palotába a szörnyű hírrel, hogy a mohácsi csata elveszett. Nem kellett ahhoz katonának lenni, mindenki tudta, hogy a Duna menti, Budára tartó nagy hadi utat nem védi senki, s a török hadsereg biztonságban menetelhet Budáig. II. Lajos király minden használható és szállítható ágyút, minden fegyverfogható és zsoldba fogadható embert elvitt Budáról, Pestről, s bizonyára Visegrádról is. Az esztergomi érsek, Szálkái László sem hagyhatott nagyobb helyőrséget annál, mint ami Hippolit idejében szokásos volt.

A budai, visegrádi, esztergomi vár nem lehetett felkészülve egy esetleges török ostromra.

I. Szulejmánt a nagy győzelem - amire ősei másfélszáz év óta hiába törekedtek - teljesen készületlenül érte. Ennek következtében megelégedett egy erődemonstráló menettel, majd arra törekedett, hogy gazdag zsákmánnyal terhelt seregét lehetőleg minél kisebb veszteséggel hazavezesse.

Marót, Visegrád és Esztergom védői hősiessége nem változtathatta meg a hadjárat mérlegét. A mohácsi királyi sereg szétverése, s a király halála megpecsételte az ország sorsát. Frangepán Kristóf horvát-szlavón bán, Szapolyai János erdélyi vajda serege sem együtt, sem külön-külön nem lehetett a hadjárat eredményét döntően befolyásoló tényező.

Szulejmán október elején elhagyta az országot, s talán nem is sejtette, nem is tud- 53