Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig

zavartalan az érsek és Csák Máté viszonya, mert a főpap nem nézhette tétlenül a nyit- rai püspökség birtokainak és a püspök jogkörének megnyirbálását. Végképp feldühítette Csák Mátét Gentilis bíboros 1311. júl. 6-án kelt kiközösítő oklevele, amelyet Esztergomban is buzgón kihirdetett az érsek és a káptalan.

Csák Máté dühe elsősorban a nyitrai püspök és az esztergomi érsek birtokai ellen irányult. Irtóhadjáratai eredményeképpen a két főpap birtokain a falvak jelentős részében alig maradt lakos, sőt némelyikükről mindenki elmenekült. Csák Máté olykor elhordatta még az épületeket is a településekről. Az érsek Garam menti Berzence nevű várát ostrom alá vette, s nem boldogulván vele, falait aláásatta, ledönttette, majd elfoglalta és lerombolta. Részletesen felsorolta a Csák Máté okozta károkat 1312. márc. 8-án Tamás érsek és az esztergomi káptalan a fehérvári káptalan előtt tett nyilatkozatában : az egyháznak okozott károkat megdöbbentően nagy összegre, 15 (XX) márka értékűre becsülve. Ha ez a szám feltehetően túlzott is, a pusztítás nem lehetett csekély. Március 10-én a győri, 12-én a veszprémi, majd 19-én a pécsi káptalan előtt tett hasonló nyilatkozatot az érsek. Főleg az rémíthette meg az egyházfőt, hogy Csák Máté már az érseki központ, Esztergom vára ellen fegyverkezett.41 Az érsek még kártérítési igényéről való lemondását és egy látványos egyezség megkötését is fontolgatta, de Csák Mátét már nem lehetett megállítani. Az események azt mutatták, hogy ekkor a Kárpát-medencében Csák Máté serege volt a legerősebb. Az érsek nem alázkodott volna meg így, ha esélye lett volna az ellenállásra. De mert tudta, hogy megvédéséhez a király ereje is kevés, engedett - de már késve tette.

1313. nov. 1-én V. Kelemen pápának már arról írhattak Magyarország püspökei - segítséget kérve Csák Máté ellen -, hogy a hatalmas úr szörnyűséges dolgokat követett el: „Ugyanis ez a tisztelendő Tamás atya (mármint az érsek), miután Isten és Szentségiek kegyelméből az esztergomi érsekségre lépett, azt az esztergomi egyházat, amelyet sokaknak Kényurasága minden vagyonából kifosztott és kiforgatott annyira, hogy nemcsak birtokaira, de még saját templomába és érseki házába sem volt szabad bemenetele, s szolgái, klerikusai, papjai, meg akik az istentiszteleti teendőkben segítségei, szétszóródtak, a maga gondoskodásával és buzgó fáradozásával visszaszerezte és előbbi állapotába visszahelyezte, azonban mivel velünk együtt a mi nagyságos fejedelmünk, Károly úr, Magyarország kiváló királya felmagasztalására adta magát minden erejével és képességével, nem kímélve sem jószágát, sem saját

41 Mon. Strig. H. 738-742. sz. vö. KRISTÓ 40-41. old.

29