Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig
létéiről semmit sem tudunk. Egy bizonyos, hogy az 1300. jan. 29-én Budán kiadott, III. András-féle királyi oklevél Esztergomot „saját várunknak” (Castrum nostrum) említi, s a várat az érsekség összes népeivel, Esztergom vármegyével együtt Jaroszló és Barleus comesnek adta igazgatásra. Ők ketten az esztergomi királyi várnagyok egy másik oklevél tanúsága szerint 1300 októberében is.38 Az esztergomi vár 1299 végén, vagy 1300 legelején történt elfoglalása két vért, pusztulást hozó évtized kezdetét jelentette. Esztergom Budával és Fehérvárral közösen a középkorban a magyar királyság jelképének együttes hordozója. Királyt jogerősen csak Fehérvárott lehetett koronázni, s a koronázás kizárólagos joga az esztergomi érseket illette. A XIII. század végétől pedig Buda lett a főváros, ha időszakosan léteztek is más székhelyek. Tehát minden országos változás szükségképpen mindhárom helyet érintette. Trónviszály, bárói csoportok vetélkedése, a király elhalálozása és új király választása esetén a három kulcsfontosságú város egyike sem maradhatott kívül az eseményeken. Az esztergomi érseknek is következésképpen állást kellett foglalnia egyik vagy másik párton (ha csak nem éppen maga volt az egyik párt alapítója, mint Vitéz János 1470-71-ben). Az érseki politika közvetve-közvetlenül mind a vár, mind a városok (érseki és a királyi város) sorsát meghatározta. Esztergom története nem azonos az érsekség történetével, Esztergom hadtörténete sem, de az érsekség története fő vonásainak ismerete és ismertetése nélkül egyik sem érthető meg. Ezért foglalkozunk kiemelten az esztergomi érsekséggel, s ha szükséges, egyes érsekek személyével is. Az Anjou-párti érsek várának elfoglalása és megszállása királyhű őrséggel nem rettentette el III. András ellenfeleit, s Bicskei Gergely sem tántorodott el az Anjoukhoz való hűségtől. 1300 tavaszán Subich György a tengermelléki urak támogatásával ünnepélyesen meghívta Károly Róbertét Magyarország trónjára. A 12 éves királyjelölt gyermek 1300 augusztusában ért Spalatóba, és ősszel megindult híveivel Szlavónia felé. Zágrábban érte a hír: III. András 1301. január 14-én, midőn az éjszaka éjfélre hajlott, meghalt. Benne letört „Szent István első magyar király vérének, fiú ivadékának, törzsének utolsó arany ágacskája...” Károly Róbert azonban nem érzékenyült el az Árpád-ház kihaltán, mint az „utolsó arany ágacskát” sirató egyes magyar urak, 38 Mon. Strig. II. 494. sz. és 487. old. KRISTÓ GYULA: Csák Máté tartományúri hatalma. Akadémiai Kiadó. Bp- 1973. 49-50. old. (továbbiakban KRISTÓ) Jaroszlóra és Barleusra lásd: KARÁCSONYI JÁNOS: A magyar nemzetségek. 24 MTA kiad. I. köt. Bp. 1900. 403-404. old.
