Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

A Romok Új Életre Kelnek

A romok új életre kelnek

Az 1730-as években Bél Mátyás a következőket írta Esztergomról: „A mostani város - tudniillik a sz. kir. város - a réginek a romjaira telepedett rá, de sokkal kisebb kiterjedésben. A hosszúsága ugyanis alig ezer lépés, az egykori város többi részén szántóföldek vannak. Falak sem övezik a mostani várost. A törökök által szétdúlt városfalnak csak romjai vannak meg, a csekély mélységű városárok is csak nyomokban van... A házak szépen rendben sorakoznak... A középen piacnak alkalmas tér van... (Az érseki Vízivárosnak) ...kevés lakosa volt... Földjük nincsen... Területük annyira nincsen, hogy az is, amely a Duna és a vár közé ékelődik, alig elég a város számára, inkább csak egyes házaknak... a városnak abban a szögletében, ahol az a szentgyörgymezei területtel határos. Innen kezdve a Duna mentén haladnak a város falai, amelyek egyetlen, de elég erős falazatból állanak, néhány bástyával. Kapu is nyílik errefelé. A másik kapu a déli oldalon van, Szent Tamás városa felé. Innen kezdve kettős fal és hatalmas töltés védi a várost és a várat...”208

Esztergom középkori elrendezése megmaradt 1895-ig, mert csak akkor egyesítették a sz. kir. várost, az érseki várost, a Szt. Tamás és a Szentgyörgymező községet.

208 BÉL MÁTYÁS: Esztergom vármegyéről 12., 25-26. old. BOROVSZKY Tudomány és kultúra fejezet. DERCSÉ- NYI DEZSŐ-ZOLNAY LÁSZLÓ: Esztergom. Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata. Bp. 1956. 45. s. köv. oldalak.