Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Két Háború Között

Rákóczi franciát nevezett ki (Chas- sant, illetve Bonafoux-t) a karvai erőd parancsnokának és az esztergomi vár kapitányának is, mert magyarok nem vállalkoztak rá, legalábbis azok, akiket ő alkalmasnak is vélt. Maga a fejedelem elvonult Esztergom alól, mert ekkor már Rabutin Kassát fenyegette. A várra azonban távozóban is nagy gondossággal ügyelt, ellátta szükséges hadiszerekkel, elegendőnek látszó emberrel. Jól látta Esztergom jelentőségét, hiszen maga írta: „Ezen... várnak megvételén az egész Dunán túl való földnek konzervációja áll.”

Starhemberg közelgő serege 13 500 fős; a bécsi haditanács nem bízik Esztergom megvételében, de Starhemberg igen. Neki - a császári hadsereg egyik legképzettebb, legtehetségesebb tábornokának - lett igaza. Előbb elveszett a földvári kuruc átkelőhely, de Eszterházyt még szeptember 19-én azzal vigasztalhatta a fejedelem, hogy „...itten (Esztergomban) sokkal securusabb hídhelyet nyervén magunknak...” Földvár már nem olyan fontos. Ám a valóság minden elképzelést felülmúlt. Bonafoux gyengekezű parancsnok, a várban hamarosan lázadás üt ki, amelyet az éppen ott levő Bottyán még elfojt és írásban beszámol róla Rákóczinak: „A palotás vörös hajdúk is felzendülvén, hogy az fegyvert lerakják, kik közül hármat vagy négyet in flagranti agyba-főbe is vertem; Csajághy Uram hajdúi szintén úgy már nagyobb részént meghasonlottak volt.” Bonafoux mégis parancsnok marad. De a baj nem jár egyedül. A karvai sáncokból elviszi a háromszáz legjobb embert Forgách, hogy Rákóczi parancsa értelmében Pozsony ellen vonuljon, vagy esetleg betörjön Ausztriába, így vonva el Esztergomtól Starhemberget. A császáriak megérkeztekor a karvai sáncok egyik erődítményéből kifutott az őrség, a másiknak kapuját német védői megnyitották. A magukat megadó hajdúkat felkoncolták Starhemberg katonái, sőt még a 212 műszaki munkálatokhoz kirendelt jobbágyokat, asszonyokat, gyermekeket is. Forgách

STAHREMBERO VISSZAFOGLALJA ESZTERGOMOT, 1706