Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Török Évszázad

ostromárkokat, megsemmisítették a sáncokat, ágyúállásokat. Károly herceg Strasser ezredest, a várparancsnokot Nyergesújfalura rendelte és megdicsérte a sikeres védelemért. Két hajó lőszert és 500 katonát küldött vele a várba, arra az esetre, ha a csata balul ütne ki, továbbra is ellenállhasson a megújuló török ostromnak.

Lotharingiai Károly hadai zömével, 44 000 emberrel indult Esztergom fölmentésére, Caprarát 16 000 emberrel Érsekújvárnál hagyta. Augusztus 10-én az összes poggyászt elhelyezte Almásnál (Dunaalmás) és Neszmélyen át Nyergesújfaluig nyomult, majd kisebb előcsatározások közben 11-én a táti mocsarakig jutott (a mocsár ekkor a hegyek lábától egészen a Dunáig húzódott). A két hadsereg naponként farkasszemet nézett egymással a mocsár két oldaláról. Ha Károly herceg vereséget szenved, az egész serege pusztulását, Érsekújvár török kézen maradását és Esztergom el- estét jelenti. A tét tehát minden eddiginél nagyobb volt. De hasonló feleló'sség nyomasztotta a törököt is: ha nem győznek, elesik Érsekújvár, s Esztergomnál is hiába vesztettek 2-3000 janicsárt, hiálja küzdöttek másfél hétig olyan keményen, hogy már csak rövid idő kérdése volt a vár eleste. Ibrahim szerdár elsáncolta magát a mocsáron innen, megszállta a magaslatokat, balszárnya a részben levágott erdőre támaszkodott, innen sem lehetett meglepni. Az idő Lotharingiai Károlynak dolgozott, hiszen eközben Esztergomot nem háborgatta a török, viszont Újvár ostroma Károly távollétében is folyt, tehát neki az állóharc is kedvezett. így semmiképpen sem akarta megkockáztatni a mocsáron áthatolást, sőt hátrébb akart húzódni, hogy a szerdárt kicsalogassa biztos és védett állásából. A szerdár állítólag hitelt adott egy szökevénynek, aki 20 000-es ellenséges seregről beszélt; számára fontosabb volt a gyors döntés, így elhatározta: átkel a mocsáron. Augusztus 15-én esti szürkületben kezdett visszavonulni a császári sereg. A szerdár ugyanakkor intézkedett - noha nem tudott Lotharingiai Károly hadmozdulatáról -, hogy csapatai kezdjék meg az átkelést a mocsár négy pontján. Közben kölcsönösen ágyúztak egymásra, s kisebb előcsatározások folytak. A császári előőrsök - 600 fő - visszavonulni kényszerültek az átkelt török erők nyomására. A balszárnyon álló dragonyosszázadok fogták fel a lökést. A tatárok túlereje azonban őket is hátrálásra kényszerítette, s'ez már az egész balszárny rendjét fenyegette. Erre Károly herceg visszafordította az egész visszavonulásban levő hadsereget, a mocsártól 3000 lépésnyire állította fel őket, és csatarendben várták meg a hajnalt. A herceg két vonalat képezett csapataiból, az első vonalba 45 lovasszázadot és 21 gyalogos-zászlóaljat, a másodikba 43 lovasszázadot és 12 gyalogos-zászlóaljat. A jobbszárnyat fedezték a magyar huszárok, kiegészítve két zászlóalj gyalogos- 199