Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Török Évszázad
partján, és ilyen sík területen, mint emilyen Magyarországnak ez a része, csak a Duna segítségével tarthatjuk fenn magunkat. E terület nélkül a németek sohasem vehetnék ostrom alá Budát - a törökök ennek birtokában megostromolhatják Komáromot. Másfelől Érsekújvár megsegítése nehéz feladat (a török szemszögéből nézi ezúttal a kérdést), mert a várost mocsarak veszik körül, és csak arról a helyről lehet megközelíteni, amelyet mi foglaltunk el s ahol a Zsitva folyik, melynek partjai mocsarasak... ha a törökök itt vereséget szenvednének, visszavonulásuk nem lenne könnyű, mert át kellene kelniük a Garam és az Ipoly folyókon. Bármit forgasson is fejében az ellenség, mindenképpen jó volna siettetni az ostromot. A Lotharingiai herceg tisztában van ennek következményeivel s akarja is ezt; de itt minden lassabban megy, mint a mi hadseregünkben (tudniillik a francia hadseregben). Hiányoznak tisztek, mérnökök és sok más egyéb. Ha a király (XIV. Lajos) parancsot adott volna Érsekújvár ostromára, azt már bevettük volna; és bizonyára akkor a múlt évben bevehettük volna Budát, melynek ostromát abba kellett hagyni. Esztergom elvesztése olyan fontosságú lenne - én azt hiszem -, hogy mindent kockára kell tenni a hely megtartásáért...”168 Lotharingiai Károly gondolt Esztergom török ostromának lehetőségére, ezért Joachim Strasser ezredest megbízta a Víziváros és a vár védőműveinek javításával. Kiegyengették a vársíkot, betömték a réseket, helyreállították a cölöpzet mögött a fedett utat, megerősítették a vár mellvédjének falát, megfelelő lőréseket alakítottak ki az ágyúk számára. A várat és a Vízivárost 2700 főnyi őrség védte, köztük 400 magyar huszár és hajdú (a többi német). A tűzerőt 30 ágyú biztosította. Emellett Párkányt is megerősítették. 1685. július 30-án érkezett Sejtán Ibrahim a szerdár Esztergom alá, és a Dunától a szőlőhegyekig terjedő síkon vert tábort. Strasser ezen a napon hányatta szét 200 muskétással - az utolsó pillanatban - a két esztendővel azelőtt ásott és megmaradt ostromsáncokat (ágyúsáncokat). Bottyán János, Rákóczi későbbi hős kuruc generálisa a magyar hajdúkkal és huszárokkal kicsapva a várból; a hévíztó körül csatáro- zott a törökökkel, de karját keresztüllőtték és visszavonult a túlerő elől a Vízivárosba. Július 31 -én a Szt. Tamás-hegytől megkezdték a törökök a sáncásást, amit a janicsárok tüze fedezett. A Víziváros védelmét Fűnek őrnagy vezette, míg a várét a badeni ezred őrnagya. A főparancsnok De Souches ezredes irányította a védelmet. A védők ellenállását és harci kedvét azzal is fokozták, hogy minden katona a rendes zsoldon kívül naponta egy meszely bort és másfél font húst kapott (utóbbit kétnaponként). 168 HARASZTI-PETHŐ 149., 151-132. old. 196
