Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Esztergom Siralmas Éneke (1242)
a szerencsének, mintsem íjászai biztos kezének, és falainak köszönhette megmenekülését : „Erődítéseket a következő módon vesznek be: ha az erődítés fekvése megengedi, körülveszik, sőt néha egészen körülzárják, hogy a ki- és bejárást teljességgel lehetetlenné tegyék. Hadigépeikkel és nyilaikkal kemény ostromba kezdenek, sem éjjel, sem nappal nem hagynak fel vele, hogy a bennlevők meg ne pihenhessenek; ők maguk megpihennek, mert csapataikat megosztják, és egyik a másikat felváltja a harcban, így nem fáradnak el túlságosan. Ha nem sikerül az erődítést ily módon bevenniük, görögtüzet dobnak rá, sőt olykor az elesettek zsírját is felhasználják, és megolvasztva a házakra hajítják. Ahol csak a tűz ebbe a zsiradékba belekap, ott szinte kiolthatat- lanul lángol. De azért ki lehet oltani, úgy mondják, ha borral vagy sörrel öntözik le. Ha meg emberi testre esnék, a tenyér dörzsölésével lehet elfojtani. Ha ez úton sem jutnak eredményre, és a városnak vagy várnak folyója van, elrekesztik vagy új mederbe terelik, és lehetőség szerint elárasztják az erődítést. Ha nem lehetséges, akkor aláássák, és a föld alól fegyveresen benne teremnek. Miután már behatoltak, egy részük tüzet gyújt, hogy felégesse, más részük pedig a várvédőkkel száll harcba. Ha azonban még így sem sikerül győzniük, akkor maguk is várat vagy erősséget emelnek az ostromlottal szemközt, védelmül az ellenfél lövedékei ellen, és hosszú ideig kitartanak a várossal átellenben, ha csak történetesen egy külső felmentő sereg nem érkezik, mely megvív velük és erővel elűzi őket. De míg az erődítés előtt állomásoznak, csábítólag szólongatják a bentlevőket, ígérnek fűt-fát, hogy megadásra bírják őket. És ha megadták magukat, azt mondják: »Gyertek ki, hogy megszámlálhassunk a mi szokásunk szerint!« Mikor kijönnek hozzájuk, kikeresik: kik a mesteremberek közöttük, és azokat megtartják, a többieket pedig, a szolgáknak szántak kivételével, szekercével megölik. És ha egyeseket meg is kímélnék - mint mondják - a nemeseknek és tekintélyeseknek sohase kegyelmeznek. Ha ugyan valamely véletlen körülmény folytán meg is tartanának néhány nemesembert, azok a rabságból többé nem szabadulhatnak, sem kérleléssel, sem váltságdíj fejében. A csatában elfogottakat mind egy szálig megölik, legfeljebb azért tartanak meg egynéhányat, hogy szolgájuk legyen...”26 A leírásnak a mesteremberek foglyulejtésére vonatkozó része közvetlen magyar- országi adatokkal is igazolható: 1242 után a tatárföldön járt utazók odahurcolt vallonokról is tudósítanak, akik között talán esztergomi is akadt.27 26 Napkelet felfedezése. Julianus. Piano Carpini és Rubruk útijelentései. Közreadja GYÖRFFY GYÖRGY. Nemzeti Könyvtár. Gondolat Kiadó. Bp. 1965. 82-93. old. (1247-ből származó leírás). 27 SZÉKELY GYÖRGY: A székesfehérvári latinok... 51. old.