Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Másfél Évtized Háborúban
a következőket írta erről: „...ilyen ágyúzást még a hegyek sem bírnának kiállani, s hogy ily Esztergom-féle kicsiny vár mégis ellen tudott állani, ez csupán a próféta egyik csodája volt... A víztartó körül a túlságos forróság miatt annak a márványát nyalogató, s egy csepp vízért kétségbeesetten könyörgő, kezetlen, lábatlan sebesültek hörögtek; s becsukott szemmel, felduzzadt arccal, az ember szagló érzékét betöltő kellemetlen szaggal jajgatva, nyögve, szívrepesztő és rendítő látvány volt... már három napra való vizünk sem maradt... Kenyérnek... csakis búza volt. A búzát serpenyőben megpörkölték és kézi malmon megőrölték, s föléje egy kevés vizet öntöttek, azután megették...”141 Augusztus 31-én a főherceg egy előkelő törököt küldött a várba, azzal az üzenettel; hogy a védők helyzete reménytelen, nincs fölmentő sereg. Az addig fegyelmezetten kitartó katonák már nem bírták tovább, felbomlott a rend. A parancsnokok azonban hajthatatlanok voltak. A janicsárok hiába rohantak a pasához, az így válaszolt: Én ide meghalni jöttem be és zárkóztam be. Amíg én életben vagyok, a várat fel nem adjátok. Erre a dühödt katonák kövekkel dobálták meg, több helyen megsebesítették, s mentek tovább, a szándzsákbéghez, Szaidhoz, de őt is csak hiába próbálták meggyőzni, noha fejét beütötték, karját kitörték és ököllel verve hurcolták el. Végül Husszain szerémi alajbéget küldték ki szeptember 1-én alkudozni (ami az ostrom negyedik szakaszát jelentette). Az alajbégnek is némi „rábeszélésre” volt szüksége: ököllel csapkodták a nyakszirtjét, megragadták, s kilódították a kapun. Hosszas tárgyalás után megegyeztek. Szeptember 2-án és 3-án délben vonultak be a várba az ostromlók. A védőknek már nem volt reményük, a további kitartást értelmetlennek tartó katonákat nem is ítélhetjük el. A lőporuk már egyetlen roham visszaverésére sem volt elég. Mindössze 823 harcképes férfi maradt, akiket aligha biztatott a 611 sebesült nyögése és 600 asz- szony jajveszékelése, 211 öt év alatti gyermek sírásának hangja. Jellemző azonban a törökök humanizmusára, hogy a várban 152 élő keresztény foglyot találtak! A védők hajókra szánhattak és azzal utaztak Visegrádig, s onnan Budára. A vár elfoglaltán az öröm óriási volt. Az ágyúk díszsortüzet adtak, a székes- egyházban ünnepélyes Te Deumot tartottak, a Szt. Tamás-hegyen nagy katonai lakó141 Idézett rész: PECSEVI i. m. i. h. Az olaszok tevékenysége és az ostrom végső szakasza BANFI FLORIO: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi hadivállalatai. HK 1939. 16-32. old. FRAKNÓI VILMOS: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. III. köt. A mohácsi vésztől Magyarországnak a török járom alól felszabadulásáig. Szent István Társulat Tud. és Irodalmi Osztálya. Bp. 1903. 236-237. old.
