Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Másfél Évtized Háborúban

Az utánuk nyomulók nem tudtak a vár falain belülre kerülni. A városban eközben elkezdődött a rablás, nem volt már Mansfeld, aki megfékezze az indulatokat. Meg­találtak 40 élő magyar és német foglyot is. A Vízivárost tüzes golyókkal lőtte a török, sok zsoldos is ott pusztult. Napok kellettek az égő város oltásához, s addig erről az oldalról szünetelt a vár ostroma. Augusztus 13-án Burgau őrgróf írásban jelentette, hogy a várbeliek alig 2-3 napig tarthatják magukat. Úgy tűnt, jóslata beválik, hiszen Kara Ali kiüzent: Pálffy- val és Burgauval szeretne találkozni. A 82 éves aggastyán azonban nem a saját életét féltette, hanem csak az asszonyok és gyermekek számára kért szabad elvonulást Bu­dára, minden poggyász nélkül, cserében a várban levő összes fogoly elbocsátását ígérte. Ezt az ajánlatot nem fogadták el az ostromlók, mert a védelemben nem hasz­nálható tömegek csökkenése a várban csak az ellenállás erejét és idejét növelte volna. Harmadik szakasz: (augusztus 14-augusztus 31.) harc a várért. A lövetés 14-től 25-ig tartott, 25-én roham, 26-27-én harc az újabb felmentő sereg ellen. Az eredménytelen tárgyalás után tovább lőtték a várat. A törökök erre 15-én kirohanással válaszoltak. A szűk utcákban a hegyről lavinaként lezúduló törökök nagy zavart keltettek, fejvesztve kapkodott mindenki. Nagy nehezen sikerült a kitö­rést visszaverni. A vár felé védőművek létesítésére kényszerültek az ostromlók. Az augusztus 16-i haditanácson Pálffy általános rohamot javasolt, Burgau viszont Mátyás főherceg megérkezése előtt semmiért nem akart felelősséget vállalni (a roham valóban elsietett lett volna). Lőttek tehát tovább. Döntőnek bizonyult az, hogy 17-én Kara Ali bal karját leszakította egy ágyúgolyó. A szörnyű seb végzett az aggastyán­nal, akit a várban temettek el. De utódainak még volt annyi tekintélye, hogy tartsák a védőkben a lelket. Itt egyébként is könnyebb volt a dolguk, mint a Vízivárosban, mert védte őket a hegy meredeksége is. Az ostromló olaszok szerint: noha gyenge és elavult a vár, de oly meredek a hegy, hogy az ember akkor is nehezen mászhatja meg, ha ebben senki sem gátolja. Augusztus 18-án megérkezett Mátyás főherceg, aki mindjárt másnapra rohamot tervezett, de a tervet elmosta egy hirtelen felhőszakadás. A várból egy törököt fogtak közben, aki megerősítette Kara Ali halálhírét, s elárulta, hogy a viharos éjjelen két törököt küldtek Budára segítségért, azzal; ha nincs kedvező válasz, valamelyik, a vár­ból látható magyas hegyen gyújtott tűzzel tudassák azt. Napokig esett az eső, ami eleinte táplálta, majd elmosta a védők reményeit, mert egyik este egy távoli hegy­csúcson fellobbant a tűz. Az őrség azonban még ezután sem tárgyalt feladásról. 153

Next

/
Oldalképek
Tartalom