Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Másfél Évtized Háborúban

hallva a lövéseket, vallon gyalogosokat küldött segítségül, így sikerült létszámfölényt kialakítani. A törökök kétseégbeesett erőfeszítéssel küzdöttek. A kisebb létszámuk és az, hogy a nehéz lőporos zacskókkal nehezen mozogtak, döntő hátrányt jelentett számukra, de mégsem adták fel a harcot. A Szt. Tamás-hegyen állókat először sajátjaiknak hitték, csak az utolsó pillanatban ocsúdtak fel, hogy ez tévedés. Pálffy rohamra indult, de 250 török - köztük a történetíró Pecsevi - mégis beverekedte magát a várba. Pecsevi ugyan 1400 várba jutottról ír, de ez mindenképpen túlzás. A kiverekedtek menekülni kezdtek, a Maróti-hegyek között üldözték őket Schwarzenberg vértesei. Ha lövéseik eltaláltak egy-egy lőporos zacskóval menekülő törököt, azt a lőpor darabokra szaggatva égbe vetette. A Duna mellett is heves harc folyt. Itt vonta össze Mansfeld a gyalogságát, majd a lovasságot Hasszán jobbszárnyának támadására küldte. A nehézlovasság a török lovasokat a Szt. Tamás-hegynél álló török balszárnyra nyomta, s összekeverte a török harcrendet. Mansfeld ekkor általános támadást rendelt el, a tábori gyalogos tartalék bevetésével. Hasszán hiába igyekezett rendet teremteni. A csata elveszett, mindenki menekült. A török a tüzérségét is odahagyta, tábora is Mansfeld zsákmánya lett. Hiábavalónak bizonyult a várbeli török kitörés is, hiába újították meg ötször is a rohamot, melyeknek csak a sötétség vetett véget.

A törökök 4000 halottat, 36 nagy ágyút vesztettek, 27 zászló és 3000 teve is a győztesek kezébe jutott (más változat szerint néhány száz teve mellett 5000 ló volt a hadizsákmány). Mansfeld vesztesége a törökökének legalább a felét tette ki. Nádasdy portyázó huszárjai rábukkantak a bokrok közt rejtőző aleppói pasára is, aki elmondta, hogy a törökök elvesztették legjobb embereiket, s Szulejmán Péterváradon zsákmányolt nagy ágyúját is alig tudták megmenteni.

Augusztus 5-én megadásra szólították fel a védőket; a törökök ostromszünetet remélve öt napi gondolkodási időt kértek, az ostrom azonban folytatódott, állandóan lőtték a várat. A török a szétrombolt mellvédeken nem mutatkozhatott, de mihelyst egy kis szünet állt be atüzelésben, azonnal megjelentek a falakon és igyekeztek helyreállítani a réseket. Közben fel-feltűnt az erdőszéleken néhány száz török lovas, hogy az ostromlókat nyugtalanítsa. Lövöldöztek is, de tartózkodtak a támadástól. Jelenlétükkel talán a védőkben igyekeztek tartani a lelket, jelezve, hogy felmentésükről továbbra sem mondtak le.

Augusztus 9-én odáig haladt a lövetés, hogy Mansfeldnek rohamot tanácsoltak, de ő újra megadási felszólítást javasolt. Pálffynak azonban az agg Kara Ali bég - rokona az esztendeje meghaltnak - azt válaszolta, hogy ő hűséget esküdött, míg él, 151