Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Másfél Évtized Háborúban

csatával próbálja fölmenteni vagy segíteni a várat. Hasszán pasa kétségbeesetten próbált sereget gyűjteni, de a várak őrségét nem merte túlságosan csökkenteni, a birodalom belsejéből lassan érkezett a segély, június-júliusban, s csak kevés. Július végén Hasszánnak még mindig csak 16 000 embere volt. Esztergom helyzete viszont napról napra romlott, ezért kénytelen volt a körülbelül kétszeres túlerő ellen megindulni. 10 000 (mások szerint 9500) lovasa és 6000 gyalogosa volt, valamint 37 ágyúja, seregét irreguláris, gyenge harcértékű alakulatok is kiegészítették.

Július 22-23-án három oszlopban indult Hasszán a Pilisen át (Csaba, Szántó, Szentkereszt felé) a vár felmentésére. Az Esztergom felé vezető összes úton erős török lovaskülönítmények cirkáltak, Hasszán utasította Visegrád és Tata őrségét is lovasok kiküldésére. Mindezzel az volt a célja, hogy Mansfeld előtt titkolja serege kicsinységét, a több helyen feltűnő csapatok az ostromlók erejét megosszák és a török csapatok létszámát nagyobbnak mutassák. Mansfeld már 22-én értesült a törökök megindulásáról, ezért megerősítette a Strázsahegy őrségét, igyekezett hadállását sáncokkal megszilárdítani, s ami a legfontosabb, híreket szerezni.

Mansfeld hadereje papíron félszázezres volt (azonban még mindig nem érkezett meg valamennyi ígért segélyhad, a pápai csapatok sem értek még ide), a valóságban a sereg csak 4600 lovasból és 15 000 gyalogosból állt. Ehhez azonban a magyar egységeket is hozzá kell számítani. Túlereje így is csak látszólagos volt, mert sok sebesült és beteg volt a hadban, másrészt a vár körülzárása is jelentős erőket kötött le, így a Hasszán elleni arcvonalra legfeljebb csapatai 2/3-át állíthatta.

Július 25-én egyre több ponton tűntek föl ellenséges lovasok, akik vissza-visszaszorították az elővédeket, s át akarták törni a védővonalat. Hasszán arra számított, hogy míg délen Mansfeld csatát kezdeményez, addig ő északon, Szentkeresztről bejuttat egy török hadoszlopot a várba. Mansfeld azonban óvatos volt, nem hagyta el sáncait, csak védekezett.

Közben a vár ostroma sem szünetelt. 28-án éjjel Pálffy magyarjai a vár előtti alsó ostromsáncot annyira elkészítették, hogy beleállíthatták az ágyúkat, amit nem tudott megakadályozni a törökök folytonos tüzelése sem. Pedig még kitöréssel is kísérleteztek. A Szt. Tamás-hegyi két első sáncból ki is űzték az ostromlókat, de a vallonok fogcsikorgatva, kemény harcban újra kiverték őket. Az új sáncoknál is heves küzdelem tombolt. Itt a magyar hajdúk is megmutatták, mit tudnak. A német zsoldosok hiába hátráltak, ők nem tágítottak, sőt megfutamították és a kapuig űzték a törököket, még rövid időre a falra is kitűzték a zászlót.

149