Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Másfél Évtized Háborúban

jobbágyoktul egy-egy puskát adának, úgy annyira, hogy volt 20 ezer magyar ott... az ország pénzt is adott vala a királynak minden kaputul fr. 3...”128

Esztergom török védőinek számát nem ismerjük, de mind a magyar, mind a török forrásokból (legfontosabb utóbbiak közül Kjátib Cselebi krónikája) az derül ki, hogy a várőrség az ostrom során tetemes veszteségeket szenvedett, talán másfél-kétezer embert is vesztettek halottakban és sebesültekben, mégis ellenálltak. Ez, valamint az, hogy Budáról többször is kaptak utánpótlást, arra mutat, hogy összességében legalább 5000 török harcolt Esztergom védelmében, ha egyidőben nem is volt több 3000-nél. Az ostrom utolsó heteiben végrehajtott három nagy kitörésük is arra mutat, hogy bővében voltak embernek.

Esztergom előtt a hadak május 4-én jelentek meg Kjátib Cselebi és Illésházy feljegyzése szerint. A környék megszállása néhány napot igénybe vehetett, s tulajdonképpeni ostrom kezdetének Istvánffy 7-ét veszi; valószínűleg, ő is akkor érkezett meg. A törökök nemcsak a várat és a vele egy egységet jelentő Vízivárost védték, hanem a Rácvárost (a volt királyi várost) és az új Szent Tamás-hegyi kis erődítményt, valamint Dzsigerdelent (Párkányt). Ez az erők meglehetős szétforgácsolását jelentette, de úgy látszik, volt miből. A váron kívüli erődített helyek nem kapcsolódtak egymáshoz, ami azt jelentette, hogy ostrom esetén egymást nem segíthették, s a vár sem azokat. Mindenesetre a vár és a Víziváros közvetlen ostromát egy ideig megakadályozhatták. Párkány kulcsfontosságú volt, mert biztosította, hogy Budáról a törökök hajón erősítést vihessenek a várba. A dunai utánpótlási vonal az egész ostrom alatt működött, ami az ostromlók helyrehozhatatlan hibájának tekinthető, egymagában is elég volt erőfeszítéseik ellensúlyozására.

Egy tervszerűen vezetett ostrom ebben a korban a következő elemeket tartalmazta: 1. a vár körülzárása; 2. a falak megközelítése; 3. a réslövés, résrobbantás; 4. a roham. Esztergom ostrománál nehéz a szakaszolás, különösen a napok szerinti bontás, mert erre az egykorú források nem mindig adnak elég támpontot. A tervsze- rűtlenség miatt az ostromnál az előbbiekben leírtak egyébként is keverten jelentkeztek.

Május 4-7. között ment végbe a körülzárás, amely nem volt teljes. Istvánffy szerint: kies síkon ütött tábort az ostromló sereg, ami csak a Rácvárostól nyugat-dél128 Idézett rész: ILLÉSHÁZY ISTVÁN nádor följegyzései (1592-1603) és Hídvégi Mikó Ferencz Históriája (1594- 1613) Biró Sámuel folytatásával. Közli: KAZINCZY GÁBOR. Monumenta Hugariae Historica II. írók. 7. köt. MTA Történelmi Bizottmánya kiad. Pest, 1863. 9-13. old. (továbbiakban ILLÉSHÁZY).