Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Félhold a Kereszt Helyén
re. Lichtenstein császári követ tiszteletére 1584-ben a bég cigány muzsikusokkal zenéltetett (török nyelven beszélő cigányok voltak), többségük már akkor is hegedűn játszott. Az Esztergomot ábrázoló metszetek többségének forrásértéke nagyon csekély. Csak azt bizonyítják, hogy a közvélemény nyugaton igényelte a képes ábrázolást a török hadszíntérről, s ezt ki kellett elégíteni. Ha a helyszínre nem lehetett rajzolót kiküldeni, megtette a fantázia is, meg a szemtanúk elbeszélése. A török városkép legjellegzetesebb elemei a mohamedán templomok és mellettük a minárék. A várbeli Szt. Adalbert székesegyházat is némi átalakítás után dzsáminak használták, mellé mináré épült. Papjairól és személyzete többi tagjáról több kimutatás maradt ránk az 1553-1567 közötti időből. Ezalatt legalább két tucat khatib (a dzsámi első papja) váltotta egymást. Közülük 8 lemondott, más a tisztétől „önkéntesen megvált” vagy „önkéntesen lemondott”; hivatásának ellátására képtelen volt 4; többeket a halál kényszerített tisztségüktől megválni jegyeseket áthelyeztek, sőt volt, akit száműztek. A székesegyház díszeit a „barbár” török az csaknem sértelenül megőrizte. 1595-ben a győztes ostrom után a nyugati zsoldosok vittek el vagy zúztak-törtek össze mindent. Nem igaz az, hogy a törököknek nem volt érzékük ellenségük múltjának emlékei iránt. Büszkén mondhatta 1602-ben egy török: „Mi nálunk Székes- Fejérváron, mióta azt a várost Szulejmán szultán megvette, a királyok temetések (temetkezési helyük) és koporsójok minden bántás nélkül maradtak. Mikor mi Budát, Esztergomot és Pestet megvettük, valami levelet ottan találtunk, egy tenyérnyi papiros is nem veszett el benne, mind azonképpen helyén van, valamint a keresztények hagyták.”124 A nagy városi (rácvárosi) dzsámiban 1553-1567 között 18 khatib nevével találkozunk. A khatibon kívül az imám, a müezzin és a sekrestyés (kajjim) tartozott a dzsámik személyzetéhez. Esztergomban több dzsámi volt. Egyelőre azonban csak a vízivárosi Hadzsi Ibrahim dzsámi falmaradványai kerültek elő (északnyugati homlokzata elfalazott kapuval, oldalt egy-egy kőkeretes, egyes záródású ablaknyílással). A dzsámik mellett a kisebb templomokat mecseteknek nevezték. A mecsetek, fürdők, derviskolostorok, fogadók alapítói általában bégek, pasák, tehetősebb török főtisztek, gazdag kereskedők. 1561-ből fennmaradt például az 1563-ban meghalt Rusztem budai pasa alapítványának szövege: „.. .Esztergom várában épített mecsetjének imám- ja és müezzinje részére egyenkint napi négy-négy akcsét, naponkint egy hálaimádsá134 24 TAKÁTS: Rajzok III. köt. 109. old. I. köt. 315-316. old. 429. old.
