Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Félhold a Kereszt Helyén

tásokat végezték el. Időlegesen ez is nekik kedvezett. Mert ha történetesen egy nagyobb erősséget sikerült is tőlük visszafoglalni, korszerű kiépítésére az új török ostrom idejéig már nem jutott idő (jól példázza ezt Fehérvár esete).

A törökök szívesen építettek fa-föld szerkezetű palánkokat, főleg mert gyorsan, olcsón lehetett elkészíteni. Ilyen volt Tepedelen és Dzsigerdelen is, sőt a Rácvárost is inkább palánk, mintsem kőfal övezte. Úgy látszik, a hadiépítészet feneketlen gyomra a Duna-kanyar könnyen kitermelhető erdőit elnyelte, mert az 1580-as években az esztergomi és a budai építkezésekhez ellenfelüktől kértek fát a törökök.

A török polgári igazgatásnak csak a legfontosabb részleteit ismertetjük. A város (sehir) ura - a katonasághoz hasonlóan - a bég. A török bíró a kádi; helyettese, segédje a naib; írnoka és végrehajtója a müszellim. A városok a főtemplomok, dzsámik szerint városnegyedekre oszlottak (mahallékra). Természetesen a magyar jogot is a Koránon alapuló török jogrend váltotta fel, de keresztények ügyeiben bizonyára tekintettel voltak a magyar jogra, illetve a régi szokásjogra (feltehetően az esztergomi keresztény magyaroknak volt saját bírájuk).

1543 után sem lett Esztergom török jellegű város, noha lakóinak többsége mohamedán. A magyar városok nem kaptak olyan keleti jelleget, mint a balkániak. Esztergom - hasonlóan a magyar városok többségéhez - határvidéken feküdt, a békés fejlődés feltételei hiányoztak, a birodalomban kisvárosnak számított. Éppen ezért nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a török kori Esztergomról vagy a magyar- országi többi török uralom alatti városról ítéljük meg a török kultúra színvonalát. A birodalom díszes épületű nagyvárosai nem hasonlíthatók a naponta fenyegetett határmenti magyar kisvárosokhoz, melyeket ostromok, váratlan rajtütések pusztítottak. Esztergom végvidéken feküdt, ami érthetővé tette, hogy nem épültek nagy, fényűző épületek, sem templomok, sem középületek, de „polgárházak” sem, hiszen aki tehetősebb volt, a Padisah birodalmának nyugodt, „hitetlenektől” nem háborgatott részére húzódott, valahová Nándorfehérvártól délre. A városok lakott területe sem növekedett, így Esztergomé sem. Ennek katonai oka volt. A falakhoz közel, kívülről nem épülhettek házak, mert gátolták volna a védelmet. Új városrészek alapításáról sem lehetett szó, hiszen azokat fallal kellett volna körülvenni, ami a védendő területet túlságosan megnövelte volna, de a lakosság sem növekedett olyan mértékben, hogy az új városrészek alapítását tette volna szükségessé. A külvárosok Esztergomban is palán kkerítést kaptak, de ez nem jelentett komoly védelmet.

132 A török város nem mohamedán lakóinak és általában a tartomány keresztényei-