Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Félhold a Kereszt Helyén
vények, távollevők, elveszettek vagyona, bejt ül mái (kincstári jövedelem a hagyaték értékesítése után), ihtiszáb (vásárkor fizetendő díjak), illetékek, ihzárre (törvénykezési illeték), raktáradó, vásárpénz, katonaadó, korcsmaadó, boltbérlet, kincstári malmok és egyéb jövedelmek utáni bérletek. Lássuk, ki nyerte el a szóban forgó bérletet 1546 elején: Szinán bin Kászim budai török katona és Mahmud pesti kereskedő kezén volt a bérletfizetés február 2-től számítandó három évre, ami 190 000 akcsét jelentett. Többet ígértek: Szinán bin Szidi Ahmed és Véli bin Ali esztergomi bölükbasi Juszuf bin Mahmud és Ahmed bin Ali kereskedőkkel társulva. Ajánlatuk a 3 évre 200 000 akcse. Náluk is többet ígért Szinán és Ramazán: 201 000 akcsét. 1546. április 11-én utóbbiak újból emelték az ösz- szeget: 210 000 akcsére. Majd ismét többet ígértek néhány bérletükhöz kapcsolt falu jövedelmével: 3 évre összesen 360 000 akcsét. A korábban a kapudáni khászhoz tartozó bérlet értéke 130 000 akcse volt. A bérlők egymás között kezességet vállaltak.106 Az 1547-ben lejárt másfél éves békét az 1547. június 19-én kötött szerződés további öt évre meghosszabbította. A következő békeévből két érdekes levélre akadtunk: Ferdinánd király 1548. március 25-én Augsburgban kelt levelében megengedi a menekült esztergomi polgároknak az esztergomi Szt. Lőrinc templom kincseinek felkutatását, amit, ha megtalálnak, elhozhatják, de a királyi kamarához kötelezvényt kell adniuk: ha Esztergomot visszafoglalják, a kincsek értékét visszaadják (ugyan gondolták-e, hogy közel öt évtized szükséges Esztergom visszafoglalásához, mikor az engedélyező király és a kincskeresők is rég a földben porladnak). Az 1548. szeptember 28-i pozsonyi levél szerint öt esztergomi polgár kötelezi magát, hogy az esztergomi Szt. Lőrinc egyház kincseiért 20 márkát fizetnek az egyháznak, ha a király Esztergomot visszafoglalja. A béke természetesen csak viszonylagos volt, tulajdonképpen csak annyit jelentett, hogy mindkét fél tartózkodott hadjáratok indításától, várfoglalásoktól. Az apróbb portyáknak azonban nem vetett gátat a békeokmány, s ha netán mégis elfoglaltak egy várat, a győztes fél mindig jogosnak tüntette fel cselekményét. Az esztergomi törökök mozdulatait legközelebbről az érseki várakból figyelték: Újvárból, Drégelyből, Ságból. 1549. március 9-én Várdai Pál érsek azt jelentette a királynak, hogy Drégely, Ság és Újvár várában több mint 200 lovast és gyalogost fizet (s tegyük hoz112 106 VELICS-KAMMERER II. köt. 48. old.
