Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

I. Az ezeréves város

I. fejezet

AZ EZERÉVES VÁROS

A Pilis hegyeinek karéjában, a Duna-kanyar nyugati bejáratánál, a hatalmas folyam partjára települt az a város, amelynek kövei a magyar államalapítás emlékét őrzik. Bárhonnan érkezzék is az utas, akár hajón, akár vasúton vagy műúton, a panoráma uralkodó eleme a Vár-hegy a hatalmas bazilikával. A vár Esztergom történetének kulcsa, sorsának meghatározója csaknem egy évezredig.

A város melletti dombok-hegyek magassága eléri a 3 —400 métert. Legmagasabb a Vaskapu (404 m), ahonnan egész Esztergom belátható. A tengerszint felett kb. 110 m magasan fekvő Duna-parti medence lapályából meredeken emelkedik ki a 157 méteres Vár-hegy és a hasonló magasságú Szt. Tamás-hegy. A Duna kanyarulatának félkörével védelmezőén öleli a várost, szigeteket alkotva a Vár-hegy alatt és a város határának szélein. Esztergommal szemben torkollik a Dunába a Garam, s völgyén át érkezik a városba a friss kárpáti levegő.

A mai Esztergom szerkezetében, utcahálózatában híven őrzi a múlt emlékeit. A Rudas László utca—Zalka Máté utca— Mártírok útja közötti terület volt a királyi város, amelyet már az ezredfordulón fal övezett. Az új épülő városközponttól, a Rákóczi tértől északra, a mai Fürdő Szállónál hajdan hévizes tó hullámzott. A közelében emelkedő hegy aljában és lankáin húzódott meg Szent Tamás falu. A Vár-hegy alatti keskeny Duna-parti félkaréjt foglalták el az érseki Víziváros házai. A Várhegy választotta el a Vízivárost az északra fekvő Szentgyörgy- mező falutól. E településeket csak 1895-ben egyesítették. A többi — középkori eredetű — kisebb falunak csak az oklevelek és régészeti leletek tartották fönn emlékét.

7