Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
I. Az ezeréves város
40 nem pótolhatta. A város csak akkor kapcsolódott be az ország közlekedési hálózatába, amikor az addigi hajóhíd helyett — melyen az érsek szedett vámot — 1895-ben megépült a Mária Valéria-híd, 1903-ban pedig elkészült a Budapest—Esztergom—Almásfüzitő vasútvonal. A város fejlődését valamelyest az is segítette, hogy 1895-ben végre egyesítették a királyi várost, a Vízivárost, Szentgyörgymezőt és Szenttamást, amelyek már amúgy is összeépültek. Ugyanebben az időben Esztergom -arculata—js-kezdetJ megváltozni, amihen nagvrésze volt az 1877-ben megala- kult Szépítő Egyletnek. A XX. század elején sorralokö- vezték utcáit és aszfalttal burkolták be a Széchenyi teret 1^6Mg~ärr¥ÖTviMgitnqt petróleum- px pa-mlin-lámpáH/al oldották meg, ekkor tértek át a villanyra. Vaszary Kolos " éfsék adományából az akkori kor követelményeinek megfelelő közkórház létesült. Noha a város központjában néhány több emeletes házat is építettek, Esztergom kisvá rosi jellege^ lényegében nem változott, ipari nagyüzemek nem létesültek, a kisüzemek pedig nem állták-a-ffiváTf>si-ipar versenyét,----A századfordulón a város lakosságának 40%-a a kis- és k özépiparban dolgozotj^A jelentősebb üzemeíT a következők voltak: fűrésztelep—téglagyár, kátvha—és^aevas- „priénygyár, szappangvár, mezőgazdasági szeszgyár. A városban működött négy nyomda, három könyvkötészet és egy hajóácstelep. A prímási vasöntő- és gépgyár csak az érseki uradalom számára termelt. (Esztergom volt az érseki és káptalani uradalmak központja.) A városnak saját áramszolgáltató telepe is épült, amely ellátta az egyes üzemeket és biztosította a világítást. A kisiparosok közül legtöbben voltak az asztalosok, ácsok no meg a kádárok, hiszen Esztergom környéke — a filoxéra pusztítása előtt — jelentős borvidéknek számított. A kisipar egyes ágai viszont fokozatosan megszűntek. Ilyen volt például a kocsigyártás. 1896-ban még négy kocsigyártó műhely működött, de rövidesen három megszűnt a főváros versenye miatt.
