Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

III. Kirándulások

Süttő. A 10-es út mentén haladva Lábatlan után következik. A község a településtől délre fekvő 283 méter magas Haraszt-hegy oldalában bányászott fehér mészkőről híres.

A középkori falu a mai helység nyugati felén feküdt. Első említésekor, 1295-ben a Csák nemzetség birtoka volt, később tulajdonosai többször változtak. Kőbányáját először az 1480-as évek végén említik. A török időben többször is elpusztult, majd újratelepült. A XVIII. század elején németek telepedtek meg itt, számuk a második vüágháború előtt még mindig fölülmúlta a magyarokét. A XVIII—XIX. században a lakosság elsősorban szőlőműveléssel, kőbányászattal és molnárkodással kereste a kenyerét. A neszmélyihez hasonló minőségű bor termett az itteni dombokon. A községtől nyugatra a Duna partján két közeli dombtetőn (Kissánc és Nagysánc-tető) egy-egy őskori földvár állott.

Süttő egyetlen jelentősebb építészeti emléke a katolikus templom. A kapu fölötti tábla felirata szerint 1778-ban építtette Battyhány József esztergomi érsek. A homlokzati tornyos, falpillérekkel tagolt épület szentélye félköríves, és a szentélynél szélesebb, hajója kétboltszakaszos. A XVIII. századi Szt. Lipót-oltárkép Ausztriából származik.

Bikolpuszta. Süttőről a Bikol-patak festői völgyében kanyarog a műút délnek, Bikolpuszta felé. Alsóbikoltól északra, az út melletti dombon, az úttól keletre vannak a Leányvárnak nevezett földvár sánc- és árokmaradványai. A vár feltehetően Árpád-kori lehet.

Bikolpusztán, a volt Reviczky-kastélytól északnyugatra állhatott a középkori Bikol falu, amelyet első ízben 1267-ben említ oklevél. A török korban pusztult el. Temploma a mai kastély környékén állhatott.

A Reviciky-kastély földszintes, oromzatos középrészű épület. Rokokó stílusú, 1760 körül emelték. Oromzatos középrészében manzárdablak van.