Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

III. Kirándulások

először oklevél. Birtokosai a középkorban többször változtak. 1526 — 43 között pusztulhatott el, a török kori adóösszeírások nem említik. 1708-ban az esztergomi érsekség pusztájaként em­lítik. A XVIII. század elején több remete húzódott meg az itteni romok között. Számukra gr. Esterházy Imre esztergomi érsek 1735-ben templomot emeltetett, mely mellé Barkóczi Ferenc érsek kolostort is alapított. Mikor II. József a rendet eltörölte, a kegytemplomot világi papok, majd 1867-től rövid ideig pálo­sok gondozták. A ma is meglevő templom homlokzatán fa huszártorony van, szentélye egyenes záródású. Az orgonakarzat mellvédjén XVIII. századi képek láthatók. A péliföldszentkereszti rendház egyemele­tes, 1763-ban épült. A kálvária 1740 körül létesült. Péliföldszentkereszttől délre meredek, 150 m magas dombon láthatók Berényvár sáncai. A vár nevét a hajdani Árpád-kori Berény falutól kapta. Pusztamarót. Bajótról a Bajóti-patak völgyében ju­tunk a középkori Marót falu helyére, amelyet 1281-ben említ először oklevél, mint a maróti nemesek birtokát. A törökök 1526 őszén pusztították el a falut, amelyet később sem telepí­tettek be. Pusztamaróton egy domboldal aljában, erdővel borított terü­leten omladoznak az esztergomi érsekek középkori vadászkas­télyának maradványai. A felszíni nyomok alapján 25 X15 méteres épület körvonalai bontakoztak ki, mellette a közeli forrás vizét tavacskában gyűjtötték össze. A helyi hagyomány — tévesen — kolostor maradványának tartja a romot. A kastélyt Estei Hippo- lit érsek építtette 1487 — 90 között, pontosabban a XIV. század végén már meglevő kastélyt építhették át reneszánsz stílusban. Ismerjük az építkezésen dolgozó főbb mesteremberek nevét is: Rázsonyi Mihály és Jakab mester voltak a kőfaragók, Bálint mester üveges, Kaza György a kályhás s még több más eszter­gomi mesterember dolgozott itt. A kastély emeletes, tornyos épület volt, ablakkereteit vörösmárványból faragták. 1526 őszén véres tragédia színhelye lett Marót. Istvánffy Miklós krónikájá­ból tudjuk, hogy sok török elől menekülő ember sáncolta el magát itt. Oly hősiesen védekeztek, hogy a törökök csak ágyúk bevetésével tudták ellenállásukat megtörni. A szétlőtt védőművek mögül aki tehette, menekült, köztük Dobozi Mihály is, feleségé­vel együtt, s mikor kifáradó lova a kettős terhet nem bírva összerogyott, a férj először leszúrta feleségét, hogy ne kerüljön élve török kézre, majd az ellenséggel szembefordulva harcban esett el. A múlt században sokan Pilismaróira helyezték a tra­gédiát, de valójában itt történt. Lábatlan. A 10-es sz. út mentén fekvő fontos ipari központ. Itt működik az ország egyik legnagyobb cementgyára. 1954 óta a hatalmas arányokban fejlesztett Cement- és 173

Next

/
Oldalképek
Tartalom