Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

III. Kirándulások

A Duna mentén Esztergomtól Süttőig

Esztergomból a Hősök terétől a Ságvári Endre úton indulunk Tát felé. A Rudas László utcától délre a Ságvári út és a Kis-Duna között terült el a középkorban Szentpál falu, amely — régészeti adatok alapján — a IX—X. században keletkezett, de csak 1263-ban említi először oklevél. A falu nevét templomának védőszentjéről, Szt. Pálról kapta. A középkorban az esztergomi káptalan és érsekség, majd részben a szentkirályi keresztesek birtoka volt. 1526—43 között pusztulhatott el.

Esztergom házait elhagyva a műút a szentkirályi földeken vezet át. Itt állt a középkorban Abony falu, amelyet eleinte Obonnak, majd később Szentkirálynak neveztek. Eleinte királyi birtok, majd II. Géza király 1150 körül a szentkirályi kereszteseknek adta, s ekkor a konvent védőszentjéről, Szent István-falvának, illetve Szentkirálynak kezdték nevezni. 1543 után már csak puszta, lakatlan helyként említik. Fontos átkelő és táborhely volt Esztergom ostromai idején, védősáncait a múlt században még látni lehetett. A műutat keresztező Szentléleki- vagy János-patak magasságában a Duna partján kisebb domb emelkedik.

1895—96-ban Némethy Lajosnak sikerült itt föltárnia egy kéttornyos, előcsarnokkal rendelkező, háromhajós, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű, 36 m hosszú és 20 m széles középkori templom maradványát. Ahol — kisebb szakaszokon — az alapokon kívül a falak is megvoltak, láthatóvá vált, hogy a templom szürke andezit kváderkövekből épült, alapfalai pedig általában faragott mészkőből valók voltak. Míg a mellékhajókat padlótéglák burkolták, addig a főhajót és az előcsarnokot vörösmárvány lapok. A templomtól délre feküdt az ispotály, az északi oldalon állt a konvent, amelynek egy része a főhomlokzat elé nyúlt (a konyha). Az esztergomi—szentkirályi keresztesek (ispotályos kanonokrend) épületeire talált itt rá a régész. II. Géza király alapította a XII. század közepén — miként III. Orbán pápa 1187. évi oklevele írja — az Obonnak nevezett helyen. A középkorban a kereszteseknek fontos hiteleshelyi szerepük is volt, okleveleket állítottak ki és őriztek meg, lényegében közjegyzői feladatot láttak el. A régészetüeg feltárt templom a XIV. század utolsó harmadában épült. Valószínűleg 1543 után pusztult el a templomés a rendház, jelentős maradványai még a XVIII. században is jól láthatók voltak; jelenleg nem hozzáférhetők.

164