Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
III. Kirándulások
Dömös a Pilis egyik legfontosabb turistaközpontja, több út indul innen a hegység belseje felé. Túra a Dobogókőre. A prépostság romjai mellett haladó szekérút (piros turistajelzés) neve Téry út. A magyar turistamúlt egyik jelentős eseménye fűződik hozzá: 1888 őszén Téry Ödön, Ballagi Aladár és Thirring Gusztáv vezetésével egy turistatársaság vágott neki a Dömösről Körtvélyes-pusztán át a Szakó-nyereg- be, a Hegedűs-bércre és végül a Szerköveken át a Dobogókőre vezető útnak. Innen továbbmentek Pilisszentkeresztre, ahol a pilisi cisztercita kolostor romjainál elhatározták, hogy a „Pilis és a Budai-hegység szép vidékét be kell kapcsolni a turistaforgalomba, és megfelelően feltárva, turistaberendezésekkel ellátva, a fővárosi közönség kirándulóterületévé kell fejleszteni”. Tíz esztendő sem telt el, s már állt Dobogókőn az ország első középhegységi turistaháza. Az utat pedig a nagyszerű kezdeményezés emlékére nevezik Téry útnak. Dömösről Dobogókőig 9 kilométert kell megtenni gyalog, s ez két óra harminc perces útnak számít. Különösen hangulatos a Toszt-sziklák környéke. Itt épült a csodálatos helyen levő llona-pihenő, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elénk. A másik szép kilátóhelyet a Jász-hegyen találjuk, ahonnan a Szerkövek sziklaalakzatait csodálhatjuk meg_ A Rám-szakadék és az Árpád-vár felé. A katolikus templomtól autóút vezet be a Malom-patak völgyébe, szép erdők között, s az út végén autóparkoló várja a kirándulókat. Dömös központjából idáig a patak túlsó partján kanyargó, kétkilométeres sétaúton is elsétálhatunk. Árnyas fák alatt jutunk a Szentfa- kápolnához. Közelében a tisztáson tiszta vizű hideg forrás fakad. A közelben úttörő táborhely, padok, asztalok, kiépített tüz- rakóhelyek. Érdemes tovább is menni, mert a Pilis legvonzóbb, legérdekesebb kirándulóhelyeire juthatunk. A legközelebbi úticél a Rám-szakadék, melyen patak folyik keresztül. A zöld jelzésű turistaút vezet ide a Szentfa-kápolnától. A szakadékhoz közeledve a sziklássá váló ösvény egyre inkább összeszűkül. Hamarosan már 15—20 m magas, függőleges sziklafalak között járunk, hatalmas kőtömbökön kell átkapaszkodni, mellettünk zúg a patak, több zuhatagával. Egy hat méter magas vízeséshez sziklába vágott lépcsőfokokon, láncokba kapaszkodva juthatunk föl. Még négy kisebb vízesésen kell hasonló módon túljutnunk, s hamarosan kiérünk a szakadékból. A mászások ne rettentsenek el senkit. Kellő óvatossággal utcai ruhában, lapos sarkú cipőben is minden különösebb sziklamászó gyakorlat nélkül könnyen végigjárható az út. A jelzett turistaút megkerüli az Árpád-vár 483 m magas csúcsát. Délről jelzetlen szerpentinúton juthatunk föl a tetőre, ahol ovális alaprajzú Árpád-kori földvár erdővel benőtt sánca látható. Közepe táján szikla emelkedik a magasba. Ezen állhatott a kőből épült öregtorony. A régészeti leletek arra vallanak, hogy az erősségben a XI—XV. század között még laktak. Lehetséges, hogy olyan vadászkastély volt, mint a dömösi 150
