Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
III. Kirándulások
maradványoknak azóta nyomuk veszett, de a feltevésnek lehet alapja. A forrástól nem messze fekvő Csenke-patak völgyét délebbre egy 100—120 m hosszú, 1 — 1,5 m magas gát zárja el, ami középkori halastó duzzasztóművé lehetett. Köztudomású, hogy minden középkori kolostornak szüksége volt halra, amit vagy a folyókból, vagy a közeli természetes, illetve mesterséges tavakból halásztak. A szerzetesek a gyakori böjtök idején ugyanis csak halhúst ehettek. A táj, a Pilis belseje, ma is a csöndet kedvelők birodalma. Az efféle helyeket főleg a cisztercita rend kedvelte. Vannak történeti adatok, hogy Esztergom környékén a középkorban egy cisztercita kolostor állott, csak éppen a helyét nem ismerjük. Lehet, hogy éppen a mai Fári-kút környékén állott? Vagy talán ettől délebbre, a Barát-kútnál (sőt van egy nyugatabbra eső Barát-kút is)? A duzzasztómű mindkettőtől egyforma messze van. Talán valamikor sikerül ezt a talányt is megfejteni. A Barát-kútnál levő erdészházról azt tartja a hagyomány, hogy helyén kolostor, pálos kolostor — valójában, ha volt, cisztercita kolostor — állott. A cisztercita kolostorról az első hiteles írott adat 1291-ből származik. A Szente-Mágócs nemzetség kolostora volt, s az említett időpontban a nemzetség ágai megegyeztek abban, hogy miután az idegen kézre került, közösen visszaszerzik. Utoljára 1352-ben említi az oklevél a kolostort, aminek csak a híre maradt fönn. 1688 óta esztergomi kanonokok viselik a címzetes pilisi ciszterci apát címét. A Pilis belsejét nemcsak a szerzetesek kedvelhették meg a középkorban, hanem az esztergomi érsekek is. A Fári- kúttól keletre, a zöld és piros turistajelzésen megközelíthető 386 méteres Dobogó közelében állt Ákos-palotája. Csaknem kilenc évtizede Esztergom és környékének tudós kutatója, Knauz Nándor (1831—98) püspök végeztetett itt ásatást. Ekkor egy kicsiny, félköríves apszissal záródó Árpád-kori templom kváderfalaira bukkantak, közelében pedig megtalálták egy téglalap alaprajzú középkori kastély szintén kváderfalazatú maradványait. Szép épületfaragványok, padlótéglák, freskótöredékek, ólomból készült ablaküveg keretek, kályhacsempe töredékek kerültek elő, valamint Bakócz Tamás esztergomi érsek 1519 — 21 körül faragott kőcímerének töredékei. Az 1950-es években végzett terepbejárások során sikerült megfigyelni a középkori eredetű kútházat, amelyet a Barát-kút forrása fölé építettek s a hozzá tartozó vízlépcsőt, mely a forrás vizét egy medencébe vezette. 1288-ban említi először oklevél a kastélyt „palacium Ákus” néven. Eredetileg az Ákos-nemzetség birtoka volt, s 1394-ben a nemzetség egyik tagja, Mikch bán Zsigmond királynak adta, aki továbbajándékozta Kanizsay János esztergomi érseknek, koronázási ajándékként. Bakócz Tamás a középkor végén jelentékeny építkezéseket végeztetett a palotánál. Ekkor létesíthette a vízlépcsőt és a vadaskertet. 1526-ban még 139
