Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

III. Kirándulások

csapatok fővezére Claudio Cogonaro olasz hadmérnök vezetésével az Esztergom várát körülvevő dombokra erődítményeket emeltetett, ágyúkkal és őrséggel látva el valamennyit. Cogonaro 1595. évi térképén az L betűvel jelzett sípoló-hegyi erődítmény sarkain ó-olasz bástyákkal védett sánc állott. Az erődítményt Szt. János-erődnek is nevezték (Forte di Santo Giovanni). A sikeres ostrom után minden bizonnyal a keresztény seregek hányták szét a feleslegessé vált erődítést.

(A Sípoló-hegyen épül a Duna-kanyamak a visegrádi után második kirándulóközpontja. Első pihenőjét a Sípoló-hegy alatti fennsíkon hozzák létre. A közeljövőben itt büfék, erdei torna- pályák és egyéb létesítmények fogadják a turistákat és kirándulókat. Az épülő műút — tervek szerint 1981-re készül el — innen a Vaskapu-hegyre vezet, a menedékházhoz, ahonnan szép kilátás nyílik a városra, a Duna esztergomi kanyarulatára, a Garant torkolatvidékére, a Börzsönyre, a Gerecse és a Vértes hegyeire.)

A mai Esztergom-tábor közelében, a Kis Strázsa-hegyen is állt hasonló erődítmény, amelynek nyomait sikerült megtalálni. Ezt a hegyet Látó-hegynek is nevezték. Istvánffy Miklós szerint Mansfeld „azon hegyen is, melyet egykor Látóhegynek neveztek, most pedig a katonák Károlyhegynek hívnak, őrséget állított fel, mivel onnan a Budáról jövő ellenséget látni lehetett.” Cogonaro térképén az erődítmény „Forte di Monte Carlo” néven jelenik meg. Az említett erődítményeknek nagy szerepük volt az 1595. évi ostrom során. Esztergom török őrsége ekkor viszonylag kis számú volt, Mansfeld ostromló hada viszont meghaladta a negyvenezret. A vár felmentésén munkálkodó budai pasa, Hasszán 16 000 embernél többet nem tudott összeszedni az ellenakcióra. Ez az erő sem volt lebecsülendő, s Mansfeldnek szüksége volt az erődítményekre, hogy egyszerre küzdhessen a Buda felől támadó török felmentő seregek és a várbeliek esetleges kirohanása ellen. 1595. július 25-én, az ostrom negyedik hetében tűntek föl a török előőrs lovasai. Mansfeld azonban a vár ostromát nem hagyta abba, csak a sáncokat erősítette meg 1000—1000 emberrel. Közben néhány ezer főnyi erősítést is kapott és szerette volna mielőbb kierőszakolni a döntést. Augusztus első napjaiban a törököknek sikerült egy völgybe becsalni csaknem ezer németet, akiket lekaszaboltak. Pálffy Miklós huszárai viszont felderítették, hogy a törökök létszáma jóval kisebb, mint amennyinek hitték. Mansfeld a hír hallatán augusztus 5-re kitűzte a támadás napját. A törökök — miután szintén mielőbbi döntést akartak — már 4-én támadtak. Oldalukon nem a legjobb előjelekkel kezdődött a csata. Pecsevi Ibrahim és Kjátib Cselebi egybehangzóan a következőket írta: „...a hitvány szerdár (azaz a megbízott fővezér) hogy bátorságot mutasson, teljesen lerészegedett s a lóháton okádni kezdett. Annyira remegett, hogy egy szót sem tudott már mondani, csak ennyit: Induljanak. Akik látták, szidták, átkozták, s a katonák nyelvüket öltögették rá... ” A Duna menti sáncokra késő délután támadt a törökök nagy része, hogy eset134