Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
II. Esztergomi séták
Az orgonakarzatot Meixner bronz színű gipszszobrai díszítik. A karzatnak a főhajó felé ión pillérek között három félköríves nyílása van, az oldalterek felé pedig 2—2 félköríves oldalnyílás. A haj ó domborműveit szintén a bécsi Meixner készítette. A Bakócz-kápolna bejárata a templom déli oldalán a bejárat közelében nyílik. Az 1506 — 10 között épült kápolna védőszentje Gyümölcsoltó Boldogasszony. A görögkereszt alakú kápolna voltaképpen nagyon kicsi, hosszúsága 10,80 m, szélessége 9,16 m. A kupola-négyszög 6,25X6,25 m; az oltárfülke mélysége 1,73 m, a kórusfülke mélysége pedig 2,82 m. Eredeti magassága a régi kupolával 14,53 m volt. Elpusztult homlokzata 6,95 m széles, magassága — a párkány felső széléig — Packh mérései szerint 10,11 m volt. A kápolna Esztergom-vidéki — süttői, tardosi — vörösmárványból, pontosabban liászkori mészkőből épült. Ezek a bányák a kápolna építése idején az esztergomi érsekség tulajdonában voltak. A kápolna az érett toszkán reneszánsz remeke, mint centrális, kupolás épület a maga nemében tökéletes alkotás, bronzkupolája pedig a világon egyedülállónak számított. A kápolna négyzetes terét vájatos pillérekre helyezett archit- rávok tagolják. Kazettás ívek alól nyílnak a görögkereszt szárait alkotó fülkék. A sarkokból induló csegelyek tartják a kupolát, amely nem az eredeti rézkupola, hanem annak Lippert József által készített mása. Az eredeti kápolna szépségét jelentősen növelte a kitűnő falazási technika. Mathes, a szétbontás szemtanúja jegyezte föl: „Láttuk ezt, hogy több száz darabból állott, amelyek a kitűnő vakolattal úgy voltak egybe illesztve, mintha egy testet alkotnának.” Széless György szerint a falak „csiszolt márványból” készültek és „miként az üveg, fényesek”. Csodálatosak a kápolna faragványai: a Bakócz-címeres pilaszterfejek, az ívközök bőségszarukkal, levélindákkal díszített domborművei, a fülkék rozettái. Ez utóbbiakról írta Széless György, a Bakócz- kápolna papja: „a rózsáknak kiálló levelei, úgy vágva márványból, hogy széleik nem tapadnak, hanem úgy, mintha különálló vas- vagy rézlemezek lennének, ráragasztva a márványra, mintegy függelékek, utánozva a kiemelkedő élő leveleket, ahogyan a spanyol árticsókák levelei szoktak kiemelkedni.” Nem érdektelen idézni a régi kupolával kapcsolatos leírásokból is. Evlia Cselebi török világutazó 1663-ban elragadtatva jegyezte föl: „Zománcos kupolája vöröses rézzel épített magas kupola. A belépő ember elbámul rajta. Olyan mint egy rézserleg, amely belülről aranysodronnyal van fedve. Olyan művészi dolgok, mint a kupolában, egy dzsámiban sincsenek.” Utóbbi megjegyzése a legnagyobb dicséret, amit egy mohamedán keresztény templomról írhatott. A kupoláról két részletes leírás maradt fönn, egyik 1687 tájáról, amely a javításokkal kapcsolatos, a másik Szélessé 1759-ből. A kupola két részből állt: az alsó nagy kupolából, amely 7,58 m magas és a laternából meg a rajta nyugvó kisebb kupolából. A két utóbbi együttes magassága 3,16 m volt. A leg115
