Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

II. Esztergomi séták

IV. Béla király az esztergomi keresztes lovagoknak adományozta. A tó délkeleti végénél malom is állott a mai Bajcsy-Zsilinszky út 12. számú ház udvarának helyén; a XIII. században említi először írás. A törökök Esztergom elfoglalása után lőpormalommá alakították át. A malom számára a tóban — azt kettéosztva — duzzasztógátat is építettek. A lőpormalom védelmére a törökök a XVII. század elején erődítményt is emeltek, amelyet Evlia Cselebi török világutazó is megemlített: négyszög alakú, sarkain bástyákkal megerősített palánkvár volt, árokkal védett északi oldalán felvonóhidas kapuval. Ennek az erődítménynek helyén korábban is állhatott már hasonló, amely az 1594—95. évi ostromban sérülhetett meg s Kodzsa Lala Mohamed építtette újjá. A lőpormalom bronzból készült kerekeit a hőforrás vize mozgatta. 1683 után a tó és környéke újra az esztergomi káptalan birtoka lett, a malom újjáépült, s — többszörösen átalakítva — egészen 1846—47-ig megmaradt; ekkor bontották le.

Hévíz falu területén volt a középkorban a keresztesek Szt. Erzsébetről nevezett ispotálya (kórháza) és rendháza is. Ennek maradványai még nem kerültek elő, nyomait eddig a város különböző helyein keresték a kutatók. Feltehetően a Bajcsy- Zsilinszky út 35 — 37. számú ház, illetve előtte az úttest alatt lehetnek maradványai. Ezt a helyet a XIX. század első évtizedeiben már beépítették. A fürdő környékén — az eddigi régészeti leletek tanúsága szerint — nagy török temető is volt, amit török kori metszetek is ábrázolnak. Feltűnik ezeken egy bég kupolás síremléke (türbe) is. Kjátib Cselebi török történetíró szerint e négy márványoszlopos épület volt a vár átadásáról folyó 1595. évi tárgyalások színhelye. Valahol a Bajcsy-Zsilinszky út 28—47. számú házak táján állhatott, de nyomtalanul eltűnt.

A hévízi tó környékének van Bottyán Jánossal összefüggő történeti emléke is. A töröktől elfoglalt Esztergom visszavételére 1685. július 30-án érkezett Sejtán Ibrahim szerdár hada Esztergom alá s a Dunától a szőlőhegyekig terjedő síkon vert tábort. Bottyán János a magyar hajdúkkal és huszárokkal kicsapott a várból s a hévízi tó környékén csatázott a rendezkedő törökökkel, de miután karját keresztüllőtték, visszavonult a túlerő elől a Vízivárosba.

A Bajcsy-Zsilinszky út 7. számú egyemeletes ház 1820 körül épült klasszicista stílusban. Kiugró középrészét timpanon koronázza. Összképét az újabb keletű nagyméretű ablakokkal tönkretették.

Az egyemeletes 1. számú ház külsejét szintén későbbi átalakítás tette jellegtelenné, udvari része ugyanis barokk stílusú. Földszintjén egy barokk kovácsoltvas pinceajtót és egy másik, szintén barokk ajtót találunk.

Ezzel visszajutottunk kiindulási pontunkhoz, a Rákóczi térre.

94