Cséfalvay Pál: Az esztergomi Bazilika, Kincstár és Vármúzeum (1992)

Textíliák

Az ún. Anjou-kárpit. Magyar (göncruszkai?)

munka íjjo tájáról

A koronázási püspöksüveg. Magyar munka 1430 tájáról

dő még, hogy a gótikus miseruhákat a barokk korban általában átalakították. Legrégibb textíliánk az ún. Anjou-kárpit. Különböző darabokból állították össze, de valamennyi a 14. századból való. Piros bársonyra, színes selyem-, arany- és ezüstszálakkal készült a hímzés. A középmezőben a sírjából kilépő Krisztus és csillagok, a felső vízszintes mezőben váltakozva kettős kereszt és liliomos Anjou-címer láthatók karé- jos foglalatban, oldalain pedig későbbi, in- dás-leveles hímzés. A kárpit a hagyomány szerint Göncruszkáról származik, Lépőid Antal vásárolta, és 1941-ben adományozta a kincstárnak. Mérete: 128 x 274 cm. Miseruha-kereszt a 15. század elejéről. Lapos hímzés, tűfestéssel. Madonna két angyallal, Szent Péter és Szent Pál ismerhetők fel rajta. Az Ipolyi-gyűjteményből került a kincstárba.

Koronázási püspöksüveg. A fehér selyem alapot sűrű gyöngyfelület borítja, és csavaros szegélydísz osztja több mezőre. 34 szekrényes foglalatú, különböző színű drágakő díszíti. Szalagjai aranyozott ezüst pántokon függenek, utóbbiak levelekkel és papagájokkal díszítettek. Az 1430 körül készült süveg Pálóczy Györgyé volt.