Czermann Adolf: Az esztergomi Klubszínpad története 1968–1971 között (2009)
1973 őszén a klubszínpad eljut Balassagyarmatra, a Madách napokra. Itt abban az időkben rendszeres amatőr színjátszó fesztivál volt. Erre úgy jutott el a színpad, hogy Nagyfalusi megnyerte a Népművelődési Intézet által kiírt forgatókönyv írói pályázatot 1973 tavaszán. A forgatókönyv az akkortájt a televízióban megjelent reklámok hatását dolgozta fel egy nyugdíjas házaspárnál. A forgatókönyv alapjául az Élet és irodalomban megjelent egyoldalas riport szolgált, amely arról a tragikomikus hatásról szól, amit a televíziós reklámok egy kisnyugdíjas magyar házaspárra gyakoroltak. A zsűri nem értékelte a produkciót. Balassagyarmat utána csoport 2/3-a kicserélődik, az alapítók befejezték aktív szerepvállalásukat.. Mivel akkor már megyei hírű volt a színpad, az addigi - szinte csak esztergomi - tagokhoz érkeztek új tagok Dorogról, Tátról is. Ekkor érkezett a színpadhoz Tátról Szilas Zoltán „ Raja ”, Kasnyik László és Bakai Ferenc „ Csücsök ” , Kacsán Eszter .Nemsokkal utánuk pedig a legfőbb utánpótlási forrásból a középiskolákból is számosán érkeztek. így többek között Dorogról Nyikuly Katalin, Merschitz Katalin, Esztergomból 1974-75-ben Balogh Zoltán, Szim Gabriella, Egressy Zoltán,(„ egér”) Sturcz Attila, Tallós Rita , Pusztaszeri Kornél. Ok ketten hivatásos színészekké váltak. A tanítóképzőből is csatlakozott időnként néhány tag, például Durzák Anna, Tóth Kornélia. Úgyszintén a Dolgozók Gimnáziumából, amely 1966-tól 1975-ig Nagyfalusi Tibor munkahelye volt. Innen került a színpadhoz Szilágyi Ferenc is,aki manapság a színpad házi szerzője. Az 1974-1976 között ily módon kialakult csoport első bemutatója ( 1974-ben) Robert Bums: Vidám koldusok című versciklusából készült, majd Saint Saint-Exupéry Kis hercegét állították színpadra. Közben elkezdtek dolgozni egy olyan összeállításon, amely a Fő a nyugalom üzenetét fejlesztette tovább, les 1978-ig többnyire Tüzek,vizek,zajok címmel - legalább háromféle verzióban került színre. Az első változat Petőfi „ tüzét ” , forradalmi tettvágyát állította középpontba., amely semmilyen megalkuvást nem tűrt el . Ahogy 1973-ban és 1974-ben - Petőfi születésének 150., illetve halálának 125. évfordulóján a szocialista államhatalom nem viselte el Budapesten a március 15-ei spontán hevületü megemlékezéseket ... Az történt, amit Ladányi Mihály keserű iróniával így „jósol ” meg egyik versében : „ (...) Kivonul a tűzoltóság az első telefonra ”. Ez a vers szerepelt az összeállításban is, amelyet Páskándi Géza : Önkéntes tűzoltók c abszurdba hajló jelenete ás Nagy László: Tűz c. verse zárt le, mintegy aktualizálva Petőfi izzásának üzenetét. Ezt 1974-ben Veszprémben a területi minősítő zsűrije „ hivatalosan ” kevésbé merte megérteni, mint a közönség, mely lelkesen fogadta a bemutatót. A csoport ezüst fokozatú minősítést kapott. Aranyat ebben az névben nem adtak ki ... 1975-ben Nagyfalusi Tibor a Városi Könyvtár igazgatója lesz, munkaidejével többé-kevésbé rugalmasan rendelkezhetett, ami a színpad számára optimálisan hasznosítható. Veszprém után hírük és ennek nyomán előadásaik már a megyén kívülre is eljutottak. : Szarvastól - Szegedig és Százhalombattáig, a fővárostól Székesfehérvárig, Veresegyházig, a Balaton felvidékig és Zalaegerszegig. Nagyon sok helyen vendégszerepeitek. A meghívásoknak a művelődési ház mikrobuszával tudtak eleget tenni. Ezen kívül fenntartójuktól más támogatást nem kaptak.
