Czermann Adolf: Az esztergomi Klubszínpad története 1968–1971 között (2009)
A darabban a Kövér és a Középső egyezséget köt , így a kicsit eszik meg, aki belátja,: korlátlan „ belső szabadsága” lehetővé teszi,hogy önkéntes áldozatként foghassa fel azt, amit rákényszerítettek. A kicsi a végén hasonló szavakkal foglalja össze a történéseket : nem baj ha megesznek, a gondolataimat érzéseimet nem tudják elvenni tőlem. 1969 végén 1970 elején a színpad a művelődési házban egy kb.lOm X 5 m méretű termet kapott az emeleti manzárdban. Ebben a teremben amely tehát már állandó próba és - játszóhelyet jelentett dobogót és 35 - 40 széket tudtak elhelyezni. Ekkor ún. bérletes előadásokat hirdet meg a színpad. Össze is jön 25 - 40 fő bérletes. Erre a közönségre már hosszabb távon is lehetett előadásokat tervezni. 1971- 1972 - ben mutatja be a színpad a magyar drámairodalom egyik legrégebbi írásban fennmaradt darabját a Kocsonya Mihály házasságát. Az első előadáson Pifkó Péter alakította a főhős, Kocsonya Mihály szerepét. Ezeken a darabokon felül, amiket „ szabadon ” választhatott a rendező és a társulat, voltak kötelezően ellátandó feladatok is. Ezek a feladatok a kor szellemét tükrözték : Irodalmi műsorok március 21-re, április 4-re, május l-re,november 7-re. Ezeken az ünnepségeken kötelező volt műsort „ szolgáltatni” , már csak azért is mert a fenntartó a szempontjából főként ezzel volt bizonyítható,hogy a klubszínpad támogatása indokolt. Amennyiben ezek a „ megrendelések ” teljesültek, békében hagyták a színpadot , és nem szóltak bele a repertoár kialakításába. Az ” abszurd vonal ” következetes képviseletével Nagyfalusi megpróbált rávilágítani a létező szocializmus valóságos ellentmondásaira. A harmadik pillért a klubszínpad előadás szerkezetében a kötelezően előadandón, az abszurdon kívül a magyar és külföldi - lengyel,francia - vásári komédiák jelentették. Ezek között a már említett Kocsonya Mihály házassága volt az első. Negyedik pillérként az irodalmi színpadi előéletből adódóan a verses összeállításokat lehet említeni.. A legemlékezetesebb a „Villon variációk ” volt. Villon balladáira,illetve testamentumának részleteire, vezértémák (szerelem, gazdagok-szegények) szerint csoportosítva kortárs magyar költők verseivel kiegészítve alkották az egyes tételeket. Villon volt a „ húzó név ” , amely újabb magyar líránkat is népszerűsítette. A groteszk vonal továbbvitelét szolgálta a „ Fő a nyugalom ” című összeállítás nagyrészt és drámai művekből állt. Ez hivatalos helyeken némiképp kiverte a biztosítékot. A Dolgozók Lapja c. megyei újsági972.április 15-ei számában ugyanis megjelent egy kritika amely a rendszerellenesség gyanújának árnyékát is rátette az előadásra. Emiatt egy fórumot is tartottak a művelődési házban, ahová berendelték Nagyfalusit is. Hivatalos „ ejnye-bejnyében” részesítették és egy jó darabig színre vitel előtt be kellett mutatni a forgatókönyvet a művelődési ház vezetőjének. A Dolgozók lapja újságírója számára a „ leggyanúsabb” egy francia dráma A Vasárnapi séta néhány részlete volt. A műben egy francia kispolgári család szokásos sétáját végzi Párizs utcáin. A séta közben robbantanak, lövöldöznek, de a család nem vesz tudomást a külső világról . ( Éppen az algériai háború folyik ) A papa mindvégig oktatja gyermekét. Egyszer ezekkel a szavakkal : jegyezd meg kisfiam, mindig csak egy lehetőség van, nem pedig ötvenhat. Az eredeti francia szövegben nyilván véletlenszerűen szereplő szám magyarul ebben az időben „ veszélyesen” hangzott a hivatalos körök számára, így a kritikus „ éberségét „ sem kerülte el , hogy az 1956-os forradalomra utalhat. Az akkori belső elhárítás az un. 1II/III ügyosztály rámozdult a klubszínpadra. Egy-két tagot megpróbált, ügynökként beszervezni. Egyikük még akkor elmondta Nagyfalusinak, hogy megtagadta a beszervezési nyilatkozat aláírását. A következő egy - két évben jelentkezett színpadi tagnak 1 - 2 olyan személy, akik csak rövid ideig , legfeljebb egy műsor erejéig vettek részt a színpad életében.
