Czermann Adolf: Az esztergomi Klubszínpad története 1968–1971 között (2009)
Felismerték, hogy az ifjúsági szervezet működése kezd formálissá válni. Ezért a fiatalok korszerű érdeklődését, kedvtelését - zene, irodalom ... stb megpróbálta a KISz bekebelezni, úgymond „ kiszesíteni ”. Ez akkor jó volt minden érintettnek, mert a spontán kialakult és így anyagiakban nem bővelkedő klubok erkölcsi, de legfőképp anyagi támogatást kaptak a KISz - tői. Ennek a támogatásnak az ára az volt, hogy nem volt szabad kétségbe vonni a munkásosztály vezető szerepét, és azt a tézist, hogy a Szovjetunió hazánk örök barátja. A kor kultúrpolitikájában ekkor alakult ki az azóta már legendássá vált három „ T ”, úgymint: Tiltott, Tűrt, Támogatott. 1968-ra a KISz „ rátelepült ” az amatőr , az emberek saját maguk által alakított klubjaira. Az elért eredményeket mindig mint saját eredményükként tüntették fel. 1966-ban a művelődési házban már kialakult a klubélet. A klub alapító tagjai : Pirchala István „ Tapir ” , Sipeki Gyula „ Csijő ” , Tamási Péter „ Nagy Tornász ” , Pifkó Ernő, Návrádi Kálmán Bérezi János és még vagy egy féltucat fiatal. A klub tagjai megkeresték Nagyfalusit, hogy a klubon belül hozzanak létre egy színpadot. Innen az elnevezés is, azaz a Petőfi Sándor Művelődési Ház klubjának a színpada. Amikor a klub megszűnt, utána is jogos volt az elnevezés, mivel nagyon sok iljúsági klubba hívták vendégszereplésre a színpadot. Az országban az amatőr színjátszás is újra éledt. Ekkor már újabb , modernebb irodalom is játszható volt. A művekhez az engedélyezett Nagyvilág ” folyóiratból juthattak hozzá , vagy Modern könyvtár c. sorozat köteteiből. Az első klubszínpadi rendezésre sem kellet sokáig várni. Megszületett Tankred Dorst : Vigyázz, szakadék című egyfelvonásos előadása. A darabot először 1968. nyarán a BÜJ - n azaz a Basaharci Ünnepi Játékokon mutatta be a színpad. A fiatalabbak kedvéért - a BÜJ helyi fiatalok által saját maguknak szervezett - kezdetben egy magán telken - felállított sátrazós buli volt. Ősszel már a művelődési ház falai között folytatták. A darab szereplői : Pirchala István, Pifkó Ernő és Bérezi János voltak. Műfaját tekintve a mű abszurd komédia volt. Ez a stílusirányzat végigkíséri a színpad történetét egészen 1981-ig, mivel Nagyfalusi kedvelője ennek az abszurd műfajnak, ami a valós élethelyzeteket kiélezi, az abszurditásig viszi. Ez lett műsorpolitikájának egyik vezér fonala. Az első országos ismeretséget is hozó összeállítás a „ Groteszk Globus Nagycirkusz ” volt. A versekből, Örkény István egyperces novelláiból készült összeállítás több bemutatót - akkoriban 2-5 előadás már ezt jelentette - élt meg. A színpad benevezett Visegrádra, a Visegrádi Színjátszó Napokra. 1970 nyarán ezzel az összeállítással a zsűri különdíját nyerte el a színpad. Néhány zsűritagnak tetszett a témaválasztás, nevezetesen Örkény egypercesei. Az állami , hivatásos színházakban ugyanis ekkor még sehol nem játszották Örkény műveit. Ez akkoriban nagyon bátor vállalkozás volt. Ez volt a klubszínpad életében az első komoly megmérettetés. Az országban - valószínűleg szintén az elsők között játszották a lengyel Slavomir Mrozek darabját, a Nyílt tengert. Ez a produkció is sikert hozott a klubszínpadnak. Először a BÜJ - ön, majd a művelődési házban is előadták több ízben. Mrozek darabjait ugyan magyar nyelven is kiadták ( Modern könyvtár ), de még nem volt ajánlatos játszani ebben az időkben, a három „ T ” közül a tiltott kategória volt. A darab mondanivalója egy mondatba sűrítve : - amikor a külső szabadság csekély, olyankor nem marad más az embereknek, mint a belső — gondolati - szabadsága. Cselekménye az , hogy három hajótörött egy tutajon hajózik. Az élelmük elfogy, ezért „ szabad választáson ” megszavazzák, hogy kit egyenek meg.
