Wallon Emma: Az esztergomi Széchenyi tér (1963)

Esztergom tájképi szépsége ma is elragadja a szemlélőt. Hajón jövet a hegytetőt koronázó bazilika nemes méltósága már messziről elbűvöli az utast ; a bazilika oszlopcsarnokáról lepillantó tekintet a változatos hegyes-völgyes tájék festői összhangjában gyönyörködik, s a Várhegyen kiásott királyi palota és kápolna láttára csodálattal idézzük fel a város egykori művészi értékeit s középkori emlékekben gazdag múltját.

Már az utolsó jégkorszak olvadásvizeinek lezúdulása óta itt tevékenykedő ember kezének nyomaira találunk ezen a vidéken. A Várhegy nyugati oldalának feltáratlan barlangjaiban és a környéken őskori emberi élet maradványaira bukkan a kutató.

Igen bosszú ideig uralkodott Esztergom táján a kelták magas műveltségű, kereskedő népe. Ok a pénzverés első mesterei, s ők alkalmazták először itt az agyagedények korongolásának technikáját.

A mai Esztergom területén két római településről tudunk, a Várhegyen és a Vízivárosban. A Várhegyen a Garam-torokkal szemben erődített tábor állt. I. sz. 172—180 között a germán törzsek ellen vívott harcban Marcus Aurelius, a filozófus császár is itt táborozott, a hagyomány szerint itt írta a Vallomások tizenkét könyvét.

A római pannóniai uralom összeomlásától, az V. századtól a IX. századvégi honfoglalásig terjedő időszak avar uralmának emlékeiről is régészeti leletek tanúskodnak.

Az Árpád-házi királyok uralkodása alatt a magyar államalapítástól a XIII. század közepéig, a tatárjárásig, Esztergom az ország fővárosa volt.

Virágzása tetőpontját III. Béla uralkodása alatt érte el, ebben az időben már fejlett ipara és kereskedelme volt. Ezt a korai fejlődést nagyrészt szerencsés fekvésének köszönhette. Természetes közlekedési vonalként kínálkozott a Duna, mely átmenő forgalom lebonyolítását is lehetővé tette. Bécsből Esztergomon át, Dunabogdányon keresztül a Szentendrei szigetről az Alföldre, innen az Északkeleti Felvidéken át Kijev felé

í