Wallon Emma: Az esztergomi Széchenyi tér (1963)

A Széchenyi tér 15. alatti, otromba nagy cégtáblával elrontott föld­szintes ház — az ún. Szőnyegház — vasajtaján belépve az udvaron várat­lanul egy, a térre merőleges, szabálytalan elosztású, a tér többi épületé­től elütő, komoly korai barokk épület tárul fel, vastag, tömör falakkal (12. kép). Erősen kiugró középrizalitos részében helyezkedik el az árká­dos kapu. A középkori alapokon nyugvó, aszimmetrikus homlokzat emeletén a kosáríves, balkonszerűen kiugró épületrészen a hangsúly, jobb oldalon a felvidéki lábasházakra emlékeztető kiugró sarokfalas rész, a belső oldalon is kosáríves erkély. Az épület kétségkívül középkori ere­detű, ezt a tényt a lépcsőház, a konyha és az abból nyíló szoba kereszt­boltozata s a kamrában levő boltozatív indulása is meggyőzően bizonyít­ja, továbbá az is tény, hogy ez alatt a ház alatt van a város egyetlen épen maradt középkori pincéje. Talán nem tévedünk, ha az épület alap­falaiban az egykori Szennye-palotát véljük felismerni, amely bizonyára több átépítés után nyerte mai formáját. Az épület térre néző részét fedő manzardtető már a rokokó légkörét érezteti. Itt tehát bonyolult építési problémával állunk szemben, melynek tisztázásához a levéltári és stílustörténeti kutatás még nem jutott el. Ha az otromba Szőnyegház lebontásra kerülne, a történelmi patinájá­ban egyedülálló épület szépen érvényesülne, s emelné a tér s a városkép szépségét. A 13. számú ház szép klasszicista épület, földszintjét övpárkány választja el az emelettől. Ablakai felett egyenes, plasztikus falsáv van, az erősen kiszögellő tetőpárkány alatt fonatos szalag alkotja díszítését. A kapualjból baloldalt szép vasráccsal elkerített kerek csigalépcső visz az emeletre. Az 1828-as adókönyvben mint Láng Lőrinc háza szerepel, 1838-ban az árvízkárosultak jegyzékében Dangelmayer Ferenc tulaj­donát képezte. A házat újabban átalakították. A tér egyik legszebb ékessége a 7. számú kis rokokó palota, melyet Hartmann Antalnak, egy Esztergomban sokat foglalkoztatott mester­nek tulajdonítanak. Nem tudjuk, kinek a részére építette. Levéltári fel­jegyzések szerint Braun nevű tulajdonosát 1827-ben „bevezetik” a ne­vére írt házba. Az 1828-as és 1830-as adókönyvben, továbbá az 1838-i árvízkárosultak jegyzékében is Braun néven van, később Szerencsés ház­nak emlegették, utolsó tulajdonosa Groh volt. A házat Hartmann 1767— 70 között építhette. Köríves záródású kapuja nem a középtengelyben van elhelyezve, hanem jobboldalt. A telek ugyanis mélyen hátranyúlik, egyik oldala be van építve, így a kaput az L alakú épület szabad olda­lára kellett helyezni. A földszintes üzletportálékat keretező lizénák fe­lett egymással szembeforduló voluták alkotják az oromzat díszét. Gaz­dagabb az emelet stukkódísze. Az emeletet a földszinttől elválasztó öv­párkányra támaszkodnak az ablakok közt levő kecses fejezetdísszel ellátott pilaszterek. Jobboldalt három szélesebb falmezőre, baloldalt két 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom