A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A barlang tudományos dokumentumai

Egyéb publikációk A Földtani Közlöny (LXXXV. Évf. 4. füzetében 1955.) "Rövid közlemények" között jelent meg „A Sátorkőpusztai kalcitok" címmel Miksa Mária publikációja. Összefoglalójában azt szögezte le: a Sátorkőpusztai-barlangban három szakaszban történt kalcitkiválás, három típust írt le, amelyeknek kiválását a fokozatosan csökkenő kiválási hőmérséklettel magyarázta. Miksa Máris elemzései azért is fontosak, mert később Jakucs Lászlótól a jelenkori kutatókig szinte mindenki megegyezik ezekkel a megállapításokkal, illetve elfogadja Miksa Mária véleményét, csoportosításait. (3.10. ábra) Dr. Koch Sándor: „Magyarország ásványai" (1966.) című munkájában a 341- 342. oldalakon ismerteti a Sátorkőpusztai-barlangot, leírva hévforrásos jellegét, majd a barlang alsó termében előforduló ásványokat részletezi. Felsorol kalcitokat: az első típusú szkaleonédereket, amelyet uralkodó formának ír le, majd a második generáció tömött, szemcsés kalcitjait s a harmadik generáció romboédereit, melyeknek lapjai korrodáltak. Említi az alsó teremben uralkodó gipsz kristályos formáját, amelyek oszlopokat alkotnak. Megemlíti a csavarodott gipszkristályhalmazokat, részben víztiszta gipszből. Az aragonit- kristálycsoportok tüs formáit említi meg, ami mellett „gyakoriak a borsókásszőlőfürtökre emlékeztető sugaras-gömbös szerkezetű, ma már kalcit alkotta halmazok. Színük néha fehér, de általában sárgás, narancs- vagy rózsaszínes. Néha az aragonit tűcskék csúcsán helyezkedik el egy-két gömböcske, máskor a gömböcskéken nőttek fenn a színtelen, finomtűs aragonit kristályok. A barit apró, táblás kristálykák alakjában nem gyakori. Fluoritot is említenek e lelőhelyről, magam azonban még nem láttam innen származó példányt, előfordulása kétséges. A kőzet repedései mentén gyakoriak a pirit utáni limonit-pszeudomorfózák. " Kraus Sándor 1980 február 23-i gyűjtése alapján elemezte a Kis-Strázsa-hegyi Tüskés barlangban gyűjtött kalciton fentnőtt borsóköveket, amely tanulmány azért érdekes, mert ritkább előfordulásban és kisebb mértékben, de a Sátorkőpusztai-barlangban is találhatunk hasonló kristálycsoportokat, ahogy azt dr. Koch Sándor ásványokról írt munkája is tanúsítja. Érdekes vita alakult ki a szakirodalomban a hetvenes évek végétől. A vita alapját az a cikk jelentette, amelyet Müller Pál tollából jelentetett meg a Karszt és Barlang (1974.évf.i.füzet, p.710) „A melegforrás- barlangok és gömbfülkék keletkezéséről" címmel. Bár a cikk nem tér ki a barlangunkra, de a gömbfülkék léte, a jelenség gyakorisága a barlangban érdekessé teszi számunkra is az elméleti vitát, főként azért, mert későbbi kutatók többször utalnak Müller meghatározásaira és elméletére, (dr. Szunyogh Gábor: A hévizes eredetű gömbfülkék víztükör alatti kioldódásának elméleti vizsgálata-Szemle, 1982.-dr. Szunyogh Gábor: A gömbfülkék kondenzvíz-korróziós kialakulásának elméleti fizikai leírása - Karszt és Barlang, 1984. Kraus Sándor: a Budai-hegység hévizes barlangjainak fejlődéstörténete - Karszt és Barlang 1982. és még számtalan dolgozat.) A Karszt és Barlangban megjelent (1980. évf. II. füzet) „A Budai-hegyek hévizes tevékenységének kialakulása és nyomai" című tanulmányt Kovács Judit és dr. Müller Pál készítette. A szerzők tanulmányban a Budai-hegység hidrotermális tevékenységénekfeltételezésük szerint két különböző eredetü-barlangképző fázisát tárgyalták. A tanulmány a hévizes tevékenység korát a hévíz okozta elváltozást szenvedett kőzetek korából feltételezte. A barlangokat két csoportba sorolta. 45