A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - Ásványtani vizsgálatok a Sátorkőpusztai-barlangban

8. S050604/7 A mészkő repedéséből származó S050604/7 jelű mintát röntgen-pordiffrakciós vizsgálata alapján kalcit és kaolinit az oldási maradékot főként kaolinit, kvarc, kevés illit és szmektit alkotja. A két minta ásvány fázisait összevetve a kaolinit mindkét mintában domináns fázisként jelentkezik, mely alapján valószínűsíthetjük, hogy a repedésből gyűjtött agyagos minta a barlangot befogadó Dachsteini Mészkő oldási maradéka lehet és nem a felszínről bemosott agyagos törmelék. Mikroszondás vizsgálatok: Mikroszondás vizsgálatra az S050604/3 mintából készített csiszolatot vittük. Ez a csiszolat a dolomitrétegekre merőlegesen készült, így jól látszanak a világosabb és sötétebb rétegek és a repedéseket kitöltő gipsz. A fő kérdés az volt, hogy mi okozza a rétegek közötti színbeli eltérést. A 8. ábrán a dolomit sávok láthatók és a repedésekben kristályosodott gipsz. A gipszrétegek szélessége nagyjából 0,4-0,6 mm. A gyűjtés helyszínén a rétegek vízszintesen települtek. A mintából vékonycsiszolat készült és 3 mikroszondás vizsgálat történt. Mindhárom spektrum ad magnéziumot, kalciumot, és több-kevesebb ként. A kalcium- és magnéziumcsúcsok aránya összevethető más dolomitokon mért arányokkal (Pekker P. szóbeli közlése). A dolomitsávról négy mérés készült, kettő a visszaszórt elektronképen világos, kettő a sötét rétegekből. A sötétrétegekből történt mérések eredménye tisztán kalciumot és magnéziumot (dolomit) mutatott, ám a világosabb rétegekben mért értékek a Ca és Mg mellett S is megjelenik.(2. ábra) Mikroszondás vizsgálatok értékelése A dolomit finom sávozottsága szépen követi a kalcitkristályok felületét. A polarizációs mikroszkópos vizsgálatból már azt is tudjuk, hogy ezek a kalcitok egyszerre oltanak ki, tehát egy egyidejű, egy irányba történő kristályosodás során keletkeztek. Ezek alapján a kalcitok váltak ki először, a dolomit csak ezután vált ki a tetejükön. A vizsgált csiszolatban a rétegek a csiszolat síkjára merőlegesek, így azt a lehetőséget is elvethetjük, hogy a gipszkéreg benyúlik a dolomit alá, a dolomit pedig vékony, így a gipsz is beleesik a gerjesztési térfogatba. A legvalószínűbb, hogy a homogénnek tünő dolomit tulajdonképpen mikrokristályos dolomitból és gipszből áll, amit ezen a nagyításon nem láthatunk. Ha azonban a világos rétegek tartalmaznak gipszet, az azt jelenti, hogy egyidejűek, együtt kellett kristályosodniuk. Tehát a dolomit itt primer módon vált ki! Ez azonban a Földön csak néhány különleges képződési környezetben lehetséges, mint például a bepárlódó evaporitos lagúnákban. Itt a túltelített tengervízből kiválnak a karbonátok (a mészkő és a dolomit), majd a sókőzetek (Báldi 1978). Valami hasonlót képzelünk el a barlangban is, azonban itt hiányzik a sókőzeteket alkotó nátriumklorid nagy mennyisége, és a párolgás sem lehetséges oly módon, mint a tengeröblök esetében. De itt ugyanúgy számolhatunk a hőmérséklet nagymértékű emelkedésével. Az oldatok kémiai összetétele szempontjából pedig figyelembe kell venni a szulfátos közeg hatását a dolomit képződésére. A bepárlódásos modellt alátámasztják a dolomitos kéreg száradási repedései is. Ezeket a repedéseket gipsz tölti ki, ám ez a gipsz már nem egyidős a dolomittal, hanem későbbi kiválás. Ez a gipsz tölti ki a kalcit és a dolomit közötti réseket is, amit valószínűleg szintén egy utólagos folyamat alakított ki. 134