A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

A DK-i oldal viszont teljesen eltér az eddig leírtaktól olyannyira, hogy az itteni ásványanyag máshol a barlangban ismeretlen. Az aragonit oszlopok különleges képződményeiről eddig csak érintőlegesen esett szó. Már eleve feltűnő itt a 2 m széles, de igen magas hasadékszerü járatban a két fal alapvető eltérése. A nyugati a máshol is jellegzetes képet mutatja, a K-i viszont egyedi és egyben összetett. Mint feljebb vázoltuk a DK-i falrészen olykor csepegés, vízszivárgás tapasztalható, ezért ott (a térben fölötte lévő Ferde-terem déli falához hasonló) vastag sárgás, barnás „huzatborsókő" borít mindent, sőt helyenként recens cseppkőkiválás is. Az itt álló 6.5 m magas Nagyoszlop alul korrodált, felül élő cseppköves felülete jó példa erre. De képződményeit tekintve sokkal különlegesebb a DK-felé 2 m magasságban megnyíló 6-7 m hosszú, 4-5 m széles, 2 - 3 m magas ferde aljzatú Aragonit oszlopok-erkélye. Már a fentebb említett visszaoldott, ill. elcseppkövesedett Nagy-oszlopot, sőt a kürtő alján található kisebb oszlopokat is ide kell sorolnunk. A Nagy oszlop mögött, annak létra felöli oldalán egy hasonlónak tünö, de teljesen sárgás-barnás borsókővel fedett kb. 3 m magas, 60cm vastag példány áll, bár D-i oldala a falhoz nőtt. Mellette É felé 2 m-re egy kitört oszlop alapja és teteje ismerhető fel, 1.3 m hiányzó résszel, amit a Jakucs-Venkovics térkép még ábrázol (bár nem tudható, hogy akkor valóban összeért-e). Ennek alja a Nagyterem aljzatán van, így 4.5 m magas lehetett eredetileg. Vastagsága 0.5-0.6 m. Jól tanulmányozható rajta az oszlopok szerkezete. Látszólag tojáshéj, vagy törtfehér színű cseppkőoszlophoz hasonló. Mintha kisebb oszlopocskák, lécek borítanák, de közelről megnézve anyaga gömbhéjas szerkezetű gumókból áll, melyek nagysága diónyitói jókora alma nagyságúig változik, pontosabban 1 cm-től 10 cm-ig. A törött részeken látszik, hogy a héjak anyaga 1-2 mm vastag, laza szerkezetű karbonát, közöttük ugyancsak 1-2 mm-es a hézag, melyet szivacsos szerkezetű, apró tűkből, mákszemnyi gömböcskékből álló anyag tölt ki hézagosan. A héjak felszíne is érdes, bársonyosnak ható Gömbhéjas szerkezet „aragonit" oszlopon is a laza kristályos felület, s közöttük szivacsos anyag tölti ki a teret. Figyelmet érdemel az oszlopcsonk. Igazából nem is látszik rajta határozott törésfelület, különösen a felső csonkon nem. Ezért is lehet, hogy valójában nem is volt soha összefüggő. A 2 m-es alsó rész tetején látszik egy 8 cm átmérőjű koncentrikus hézagos rétegekből álló törött mag, de ez akár egy sérült gömbhéj-szerkezet is lehet. A felület többi része szét van tiporva, így nem értelmezhető. A függő rész csonkján se koncentrikusság, se központi mag nem Iker aragonit-oszlop 102