Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom

FŐSZÉKESEGYHÁZI KÖNYVTÁR - Magyar emlékek

sárga-kék levélmotívum, három ezüsttel árnyékolt fekete virággal. (3x2. kép.) A lap belső szélét növényi ornamentika díszíti, amelyet arannyal árnyékolt zöld, kék, sötétpiros levelek alko nak egy nyitott sárga virággal. Több lap hiányzik. 41a lap: U iniciálé (47x32 mm) sárgamintás piros alapon kék betű. 41b lap : A iniciálé (43 X 29 mm) ezüstvirágú sárga alapon kék betű. 42a lap : A iniciálé (47 X 36 mm) sárgavirágos lila alapon vörös betű. 42b lap: I iniciálé (46x19 mm) sárgamintás piros alapon kék betű. 43a lap: I iniciálé (50x19 mm) sárgamintás zöld alapon kék betű. 43b lap: U iniciálé (47x30 mm) elmosódott vörös betű. 46a lap: C iniciálé (46x31 mm) ezüstmintás lila alapon vörös betű. 47b lap: S iniciálé (51x30 mm) sárgamintás s ezüst virággal díszített piros alapon kék betű. 48b lap: U iniciálé (44x31 mm) sárgamintás piros alapon kék betű. 49b lap : S iniciálé (46 X 29 mm) sárga alapon sárgamintás vörös betű. 51b lap : „De sancto Ladislao rege Hungarie hymnus." Radó Esztergom 4. sz. 99. I. Klny. 15—16. I. — Radó Index 145. sz. 31. 1. 9. GRADUALE (ERDŐDY—BAKÓCZ-KÓDEX) Latin. Óriás Folio. XVI. század. Hártya. 760 >: 605 mm. 203 levél. Hiányos. (Az eredeti lapszámozás CCXV-tel végződik.) Olasz rotunda írással írva 7 négyvonalas hangjegysor alatt 7 szövegsor. „Vörös feliratok, ,vörö» egykorú lapszámozás. Vörös kottavonalak, arany és fekete hangjegyek. 1 befejezett, 3 befejezetlen és 1 rajzolt lapkeretdíszítés, 2 befejezett, 3 rajzolt iniciáléba illesztett miniatura, 64 befejezett, 149 befejezetlen, 59 rajzolt iniciálé, továbbá számos iniciálé számára üresen maradt hely. Kötés: XVI. századi barnabőr, vaknyomásos díszítéssel fatáblákon (háta későbbi világosbarna bőrkiegészítés), sarok és köldök vasveretekkel. A Graduale azonos kiállítású, azonos írással írott különálló második része dísztelen, s az iniciálék helye üresen maradt. 850x620 mm. 256 levél. Kötése azonos az első rész kötésével. 2b lapon: „Reverendissimus dominus Nicolaus Olahus Archiepiscopus donavit me Ecclesiae suae Strigoniensi" olvasható. Budai munka a XVI. század első negyedéből. Valószínűleg Bakócz Tamás esztergomi érsek (1498 —1521) megrendelésére, talán az érsek unokaöccse, Erdődy Simon zágrábi püspök részére 1519—1525 körül készítette a kitűnő miniátor, aki II. Lajos címerfestője volt. A kódex félbemaradt díszítését később, 1557-ben Oláh Miklós esztergomi érsek (1554—1568) egy miniátora, I. K. mester folytatta; de munkáját ő sem fejezte be. Az esztergomi székesegyháznak Oláh Miklós esztergomi érsek ajándékozta 1556-ban, amint ez a kötés előzéklapján olvasható: „Hoc Graduale in honorem et glóriám Dei Optimi Maximi donavit ecclesiae suae Strigoniensi Reverendissimus in Christo páter dominus Nicolaus Olahus Archiepiscopus Strigoniensis Primas Hungáriáé etc. Anno Domini Millesimo quingentesimo quinquagesimo quinto." A pompás kiállítású kódex miniátora a XVI. századi II. Lajos-kori magyar miniaturafestészet legkimagaslóbb művészegyénisége. Több munkája ismeretes: a zágrábi székesegyház kincstárában lévő Missale (No. 354.), amely Georgius topuszkói apát félbemaradt díszítésű kódexe volt és amelynek díszítéseit kódexünk mestere fejezet' be, továbbá számos címereslevél. Ügy a zágrábi Missaléban, mint az esztergomi Gradualéban ugyanazt a teljesen megegyező s többízben előforduló Erdődy—Bakócz címert találjuk és pedig a címerpajzs fölött elhelyezett gyöngyös, püspöki infulával. Mindkét kódexet az eddigi irodalom általában Bakócz Tamás esztergomi érsek tulajdonának tekintette. A zágrábi Missale címerét csupán Dankó József tulajdonította Erdődy János zágrábi püspöknek (1514—1518) és Rómer Flóris Erdődy Simon zágrábi püspöknek (1519—1543). Üjabban Dragutin Kniewald a zágrábi Missalét Erdődy Simon kódexének tekinti. (Misái Cazmanskog Preposta Jurja de Topusko i Zagrebbackog Biskupa Simuna Erdődy. Rad Jugoslavenske Akademije Znanosti i Umjetnosti. Zagreb, 1940. no. 4.) Hoffmann Edith nézete szerint a zágrábi Missalet Bakócz Tamás 1517 körül fejeztette be, amikor a zágrábi székesegyházat övező falat is építtette, míg az esztergomi Graduale 1521 júniusában Bakócz Tamás halálával maradt befejezetlenül. Török János szerint, az esztergomi Graduale, miután a kódexben püspöki címer szerepel, Bakócz Tamásnak még bíbornoksága, tehát 1500 előtt készült. Radó Polikárp is ezt a nézetet vallja. Tény, hogy úgy a zágrábi, mint az esztergomi kódexben is püspöki címer látható. Viszont Bakócz Tamás — aki 1498-ban lett esztergomi érsek és 1500-ban bíbornok — általában a kettős érseki kereszttel és a bíbornoki kalappal díszített címerét használta. így pecsétgyűrűjén casuláját és az Orsz. Széchényi Könyvtárban lévő Ransanuskódexét(Cod. Lat. 249) a bíbornoki címer díszíti, valamint az 1504-ben Budán vásárolt házának címertöredékét is, míg az esztergomi Bakócz-kápolna oltárán és az Orsz. Széchényi Könyvtárban lévő Cicero-kódexében (Cod. Lat. 148.) a Bakócz-címereken ugyan hiányzik az érseki kereszt és a kardinális kalap, viszont a püspöki infula sem szerepel. Bakócz Tamásnak a zágrábi püspöki vár falán levő címere mellett lévő felirat Rómer Flóris leírása szerint a következő: THOS CAR STRIGON 1517. (Horvátországi útinaplómból. Arch. Értesítő. 1870 159.1.) A címer fölött pedig a bíbornoki kalap látható. Élképzelhetetlen, hogy Bakócz Tamás ugyanekkor a kódexeit csupán püspöki címerrel látta volna el. Viszont azt a föltevést, hogy az esztergomi Graduale még Bakócz Tamásnak egri püspöksége alatt, tehát 1498 előtt készült volna, megdönti az a tény, hogy a miniátornak számos datált címereslevele maradt fenn és úgy a zágrábi, mint az esztergomi kódex is stílusában az 1519—1525. évek termékeihez, elsősorban Kanizsay Dorottya (1519), Kállay Vitéz család (1521) és a Ghymesi Forgácb-család (1525) címeres leveleihez áll a legközelebb. Kanizsay Dorottya címerét tartó nőalakok teljesen azonosak az esztergomi kódex .312