Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom
FŐSZÉKESEGYHÁZI KÖNYVTÁR - Magyar emlékek
tésében találunk elsősorban egészen meglepő egyezéseket. Az Antiphonarium díszítésére oly jellemző csomósán elhelyezett, majdnem fillérnagyságú arany tallérokkal díszített, egyenes, zöld indaszár kevesebb s kisebb aranytallérral éppúgy előfordul a budapesti Pálóczy Missaleban, miként a nyugodtlevelű indák s indakörök, valamint a rózsaszín, zöld és kék tallérok is. A színes kis tallérok azonban nem zöld szakállal övezettek, mint az Antiphonariumban, hanem rózsaszín hullámvonalkás díszítés veszi körűi azokat. De az Antiphonariumban a lapszéldíszítések dúsabbak, díszesebbek, virágokkal, állatokkal (mókus, bagoly, majom) gazdagabbak, ami a kódex későbbi keletkezési idejére enged kötvetkeztetni. Eltérés mutatkozik továbbá az Antiphonarium egyetlen figurális iniciáléja és a Missale számos kisebb méretű (átlag 48x45 mm) iniciáléja között. A Missale sok alakos, gazdag kompozíciójú iniciáléival szemben az Antiphonarium miniátora csupán a nyugodt, méltóságteljes, előkelő tartású Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal. És bár Mária ruhájának egyszerű, harmonikus redővetése, és arctípusa is megegyező sajátosságokat mutat a Missale díszítésével, halvány, szürkéssárga arca még sápadtabbá válik a Missale figuráinak friss, pirospozsgás arcszínéhez viszonyítva. Lényegesebb különbség általában a két kódex díszítéseinek eltérő színezésében mutatkozik. Az Antiphonarium miniátora a tompa színeket kedveli. Fakó sárgásrózsaszín, szürkéskék, halványzöld színeket használ. Ezzel szemben a Missale díszítéseiben az élénk szinek — erős zöld, kék, élénk rózsaszín, vörös — uralkodnak. Az Antiphonarium a hazai gótikus miniaturaművészetet képviseli. A Zsigmond-kori kódexfestészet az ausztriai művészet egyes stílusjegyeit követi a magyar művészet szellemében átalakítva, így az Antiphonarium, miként a budapesti Pálóczy-Missale díszítésének megvan ugyanaz az egyéni jellege, megegyező formaképzése, amely megkülönbözteti őket az ausztriai miniaturafestészet termékeitől. Mindkettőnek a díszítése nyugodtabb, nehézkesebb, nincs meg bennük az a szaggatott, ideges vonalvezetés — az indák és levelek nyugtalan elágazódása — ami az egykorú osztrák miniaturafestészet stílusára oly jellemző. És miként a lapszéldíszítés- és figurák festésében, úgy a kompozíció felépítésében is harmonikus kiegyensúlyozottság irányítja a miniátorok kezét. la lap: In Assumptione B. Mariae Virginis. 6a lap: „de sancto rege Stephano." 36b lap : „de sancto Emerico." 47a lap: (In Nativitate B. Mariae Virginis. Sancta Maria virgo.) A lap minden oldalát díszítés szegélyezi. A felső lapszélen a díszítés a kötés által majdnem teljesen levágódott, csak nyomai láthatók. A belső lapszélen rózsaszín-zöld egyenes indaszár vonul végig, három csomószerűen ráillesztett nagy aranytallérral. A száron egy rózsaszín és egy kék levél háromszor csavarodik át. A zöld indaszár a lap alsó szélén körbe csavarodik, amelyet rózsaszín-kék-zöld levelekből mintázott virág tölt ki. A két kék levéllel és három elnyújtott aranytallérral díszített indaszár rózsaszín levélben s kék virágban folytatódva, fölkúszik a lap külső szélének közepéig, ahol kis piros eperrel díszített végén hosszúfarkú, szürke mókus ül. A lap alsó szélén középen lévő hosszúkás aranytallér fölött arany ötágú koronaszerű kis díszítés. 5 iniciálé (151 x 136 mm) sárgás, halványzöld keretben, aranyalapon rózsaszín betű, sötétebb árnyékolású levéllel díszítve. A betű belsejében Mária és a kis Jézus ábrázolása. Aranymintás kék alapon két oszloptól tartott fülkében áll Mária karján a kis Jézussal. Fejüket arany glória övezi, hajuk szőke. Mária haja merev hullámokban kígyózik a vállára. Dús redővetésű szürkéskék köpenye zölddel bélelt. Mária és Jézus arca sápadt, sárgás, fehérrel árnyékolt és az arcél feketével festett. A fülkétől kétoldalt egy-egy arany virágváza sárga, fehér, kék, hosszúszárú virágokkal. (298. kép.) 98a lap: (Gaudent in caelis animae sanctorum.) A lapszéldíszítés a lap felső szélén levágódott. A lap belső szélén egyenes zöld indaszár húzódik végig, szabályos távolságokban elhelyezett öt nagy aranytallérral, továbbá három, szürke, rózsaszín és kékszínű virággal és egy rácsavarodó rózsaszín levéllel. A lap alsó szélén kék csipkésszélű levélből áradó inda közepén nagy aranytallér, amelyet küllőszerűen négy aranytallér övez, ezekhez három zöld, kék és rózsaszín kis tallér kapcsolódik, amelyek zöld szakállal vannak körülvéve. Az indának a külső lapszélen felkúszó végén szürke bagoly ül. G iniciálé (102x95 mm) rózsaszín keretben, arany alapon zöld betű. Belül aranykockákra osztott kék alapon pontok, virágok díszítik. 103a lap: „De sancto Adalberto." 109b lap: „... martir Adalberte ..." — ,,. . . ut sub tuo protecti patrocinio gloriemur in iaude dei perpetuo". 124a lap: „de sancta Elisabetha". 217a lap: „Excelsus super omnes gentes dominus". A lap felső szélén a díszítés teljesen levágódott. A lap belső szélén egyenes, zöld indaszár húzódik végig hat csomószerűen ráillesztett aranytallérral, rózsaszín és kék virágokkal. Az iniciálé mellett csomósán végighúzódó rózsaszín szárból két kék levél csavarodik még az indaszárra. A lap alsó szélén a kék levelekkel díszített kék indaszár rózsaszín virágban végződő körbe csavarodik, majd egy nagy arany tallér után virágos zöld indába folytatódva felkúszik a lap külső szélére, ahol barna majom ül. (299. kép.) E iniciálé (97x91 mm) zöld keretben, arany alapon rózsaszín betű. Belsejében kék alapon, aranyhálózatban fehérrel élénkített öt pontból képzett kék virágok. Az Orsz. Régészeti Társulat. Vasárnapi Újság, 1882. 156. I. — Radó Esztergom 9. sz. 116— 119.1. Klny. 32—35. l.—Radó Index 143. sz. 31.1. 3. (Mss. I. 19.) SERMONES SANCTI BERNARDINI. Latin. Folio. XV. század. Papír és hártya. 400X270 mm. 163 levél, ebből 39 hártyalevél. Csonka. Vízjegye: Körbe illesztett mérleg, Briquet No. 2447. Magyarországon 1453— 1470-ben használatos. A 39 hártyalevél a következő: 1, 5, 6, 11, 16, 17, 22, 31, 36, 37, 42, 43, 294
