Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom

FŐSZÉKESEGYHÁZI KÖNYVTÁR - Magyar emlékek

MAGYAR EMLÉKEK 1. (Mss. II. 3.) EXPOSITIONES IN CANTICA CANTICORUM Latin. Quart. XII. század. Hártya. 240 165 mm. 81 levél. Szabályos mi­nuszkulákkal 1—-31 lapig 27 sorba, 32. laptól 30 sorba írva. Vörös, majuszkulákkal írt fejezet­címek, vörös kezdőbetűk. 6 iniciálé. Kötés : XIV. századi barna bőr, fatáblákon, vaknyomású vonalakkal díszítve. A felső tábla előzékiapja XIV. századi, cursivírású pergamen, peres oklevél­töredék, amelyben többször meg van említve az esztergomi káptalan és perbeli határidőként az 1375. év fordul elő. A hátsó tábla borítéklapján XIV. századi íráspróba: „Lodovicus dei gracia rex Hungarie memorie commendamus..." A kötés valószínűleg Esztergomban készült. Magyar, esztergomi (?) munka a XII. század utolsó negyedéből. Mindenbizonnyal Perugiai Bernát spalatói érsek ffi2i7^ ajándékozta az esztergomi Szent Adalbert székesegyháznak és valószínűleg az esztergomi udvar kódexmásoló és díszítő műhelyé­ben készült. A kódex a XIX. századelejéna Nagyszombatban lévő esztergomi káptalani könyvtárban volt; a könyvtár 1833-ban készült kéziratkatalógusában szerepel (Catalogus Biblioth. Super Ven. Capi E. M. Str. Tyrnaviae. A. 1833. 485. 1. N° I. 18.). A kódex első lapján olvasható ajánlás alapján Varjú Elemér arra a következtetésre jutott, hogy a kódexet az esztergomi egyház kincseit elpusztító 1196. évi tűzvész után Perugiai Bernát, III. Béla fiának, Imrének a nevelője ajándékozta az esz­tergomi egyháznak. Szerinte a kódex írása és a betűk jellege olasz iskolára vall. Az iniciálék stílusa Gerevich Tibor szerint helyi változata annak a kolostori kódexfestészet típusának, amely a XI.— XII. században Itália, Francia-, Angol-, Német­ország és Ausztria sok kódexfestő műhelyében divatos volt. A kódex hat iniciáléjában egyaránt fellelhetők a XII. századi francia és regensburgi, salzburgi kolostori-iskolák díszítőelemei. Az iniciálék formaképzése francia mintaképekre utal. V. ö. a bécsi Nemzeti Könyvtár Cod. 1093. jelzetű kódexével, amely a XII. század második felében készült francia munka. (Lásd Hermann, J. H.: Die romanischen Handschriften des Abendlandes, mit Ausnahme der deutschen Handschriften. Leipzig, 1927. 61 1. — Beschr. Verz. der illum. Handschr. in Österr. Neue Folge III. Bd.) — Az iniciáléknak zöld alapon vörös vonalakkal szegélyezett arany, ezüst festése a bajor kolostori­iskolákban, különösen a Saint-Denis-i hatás alatt működő Regensburgban volt általános. V. ö. a müncheni Állami Könyvtár Clm. 13097 és 13092 jelzetű kódexeivel. (Lásd Boeckler, Albert: Die Regensburg-Prüfeninger Buchmalerei des XII. und XIII. Jahrhunderts. München, 1924. CVI. tábla. — Miniatűrén aus Handschriften der Bayer. Staatsbibl. in München VIII. Bd.) De hasz­nálatos volt a regensburgi hatásokat magábafogadó salzburgi miniaturafestészetben is. V. ö. a bécsi Nemzeti Könyvtár Cod. 1909 jelzetű kódexének díszítésével. (Lásd Hermann, J. H.: Die deutschen romanischen Handschriften. 321. 1. —- Besch. Verz. der illum. Handschr. in Österr. Neue Folge II. Bd.) Az említett külföldi miniaturaművészet termékeinek díszítő modorával szemben azonban az esztergomi kódex jó átlagot képviselő iniciáléi­nak vonalvezetése egyszerűbb, nyugodtabb, a levélindák lendülete nehézkesebb, merevebb. A XII. század utolsó negyedében készült esz­tergomi kézirat arannyal, megfeketedett ezüsttel és miniummal szegélyezett zöldszínű indaornamenti­kával, továbbá állatalakokkal díszített iniciáléi azon­ban elsősorban a korábbi hazai munkákban virág­zott irányokat folytatják, a Csatári-Biblia (Gutke­led-Biblia, mely azadmonti kolostor könyvtárának birtokában volt, jelenleg a bécsi Nemzeti Könyvtár tulajdona) díszítéseinek modorában. Az iniciálék nemcsak formailag, de színezésükben is a Csatári­296. kép. 1. (Mss. II. 3) Expositiones in Cantica Canticorum. XII. sz. 29a lap. (19*) 291

Next

/
Oldalképek
Tartalom