Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom

RÉGÉSZETI MÚZEUM

hódoltság után az 1793., 1799., 1810. és 1848. esztendőkben a hadikincstár a kincstár jgen nagy részét beolvasztatta. A kincstár vándorlásainak és fájdalmas veszteségeinek ez a rövid története eléggé megmagyarázza azt a hiányt, amelyet tapasztalnunk kell, amikor a kincstárnak régi leltárait összehasonlítjuk a mai tényleges állapottal. Az első rendszeres leltár 1528-ból maradt fenn. Majd ezt követőleg a XVI. századból még három. Azután már átlag minden tizedik évben írtak új leltárt, vagy a régieket az újabb szerzeményekkel kiegészítették. A leltárak ugyan sokszor csak részlegesek, s általában annyira szűkszavúak, hogy leírásuk alapján az egyes tárgyak alig ismerhetők föl, mégis felvilágosítást adnak a legtöbb meglévő műkincs eredetéről és az elveszettek nagy tömegéről. Az egyházi ruhaneműek, s általában a textiliák természetesen könnyebben pusztultak. így a régi arany- és gyöngyhímzésű merev vállkendőkből és korporálékból egyetlen darab sem maradt fenn; a XVIII. századot megelőző antependiumok, csipkék és hímzett fehérneműek is elpusztultak, valamint a drága szőnyegek és gobelinek. A nemes fémekből készült nagyobb ötvöstárgyakat - hermákat, szobrokat, kereszteket, kandelábereket, kannákat, tálakat, oltárokat — majdnem kivétel nélkül, de az arany- és ezüstkelyheket, monstranciákat és az ereklyetartók nagy részét is pénzverésre fordították 1523 — 30 közt, 1683-ban, 1793— 1810 közt és 1848-ban. Még királyok, vagy történelmünk nagyjai címerével ellátott kiváló műkincseknek sem kegyelmeztek. Amit sikerült megmenteni, azért is váltságdíjat kellett fizetnie az Egyháznak. Pedig aranytárgy alig akadt, s így az ötvösművek anyagának aránylag kis értéke nem indokolta a kincsek nagy tömegének elpusztítását. Hogy a kincstár a nagy veszteségek után is eléggé gazdag, abban leli magyarázatát, hogy a prímások, a káptalan és az egyes kanonokok az ország szerencsésebb vidékeiről és külföldről is szereztek régi értékes egyházi tárgyakat. A kincstár mai állománya egyetlen kristálykeresztet mutat a Karoling-korból 8 ötvösművet az Árpád-korból, 4 ötvösművet és egy kárpitot az Anjou-korból, 27 ötvösművet és 22 szövetneműt Zsigmond király és a Hunyadiak korából, 8 ötvösművet és 10 szövetneműt a XVI. századból, 16 ötvöskincset és 9 textilt a XVII. századból. Már a XVIII. és XIX. század alkotásaiból csak válogatottabb darabokat lehetett kiállítani, és csak arra kellett figyelemmel lenni, hogy az összes stílusfajták képviselve legyenek. LEPOLD ANTAL 218