Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom

RÉGÉSZETI MÚZEUM

RÉGÉSZETI MÚZEUM Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történeti Társulat létrejötte a régészeti kutatások megindításával függött össze. 1892-ben a Kereskedelmi és Iparbanknak a Széchenyi-téren megindult építkezései során előkerültek a Szent Lőrinc vértanúról nevezett templom maradványai. Ezeket Récsey Viktor bencés tanár rendszeres ásatással feltárta és irodalmilag ismertette. Ugyanő készítette a társulat első alapszabályait. Művének folytatója Némethy Lajos esztergomvízivárosi plébános lett, aki 1895-ben és 1896-ban a szentkirályi földeken ásatott, hogy a johannitalovagoknak Szent Királyról nevezett kolostorát és templomát feltárja. Azokból a leletekből, melyek e két ásatás alkalmából előkerültek, továbbá a Némethytől szerzett régészeti és néprajzi tárgyakból és Knauz Nándor prelátus-kanonok adományaiból alakult ki a múzeum gyűjteménye, mely a Főegyházmegyei Könyvtár egyik pince-helyiségében kapott szerény otthont. Ugyanezzel párhuzamosan megalakult 1896-ban az Esztergom-vidéki Régészeti és Történeti Társulat, melynek megalakítására Ferenczy Jákó vezetésével már 1875-ben történt kísérlet. Némethy távozásával a múzeum és régészet ügye holtpontra jutott. 1913-ban újabb mozgalom indult meg, mely a múzeum tárgyait hozzáférhetővé iparkodott tenni. A Német-utcai Einczinger-házban három kis szobát sikerült szerezni, s őrévé Sinka Ferenc Pált választották meg. A világháború azonban hamar véget vetett a néhány hónapi virágzásnak: a múzeum őr nélkül zárva maradt és csak 1923-ban nyilt meg újra a Kollár-féle Széchenyi-téri ház udvari emeletén lévő két szobában. A múzeum költöztetését Balogh Albin bencés tanár végezte, ki aztán igazgatását 1925-ben átvette. Balogh régészeti ásatásai révén az anyag állandóan gyarapodott, úgyhogy a Kollár-ház két szobája lassanként kicsinynek mutatkozott. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium évi államsegélyt utalt ki a múzeumnak. A város az Obermayer-ház első emeletét felajánlotta s itt, öt szobában 1926-ban a múzeum újra megnyílt. Nemsokára azonban a város az Obermayerházat polgármesteri lakás céljaira igényelte. Ekkor Serédi Jusztinián bíboros-érsek adott helyiséget a múzeumnak a Főegyházmegyei Könyvtár épületének első emeletén. A múzeum 1933-ban ide költözött. A társulat 1934. december (14) Magyarország műemléki topográfiája 27-én tartott közgyűlésén lemondott tulajdonjogáról s azt a prímásnak engedte át, aki viszont a Keresztény Múzeum régészeti gyűjteményét és éremtárát átengedte a gyűjtemény számára. A bencés gimnázium értékes anyaga is letétként az új múzeumba került, majd vásárlás útján Brenner Ferenc helyi gyűjtő gyűjteményének egy része. A középkori kőtár anyaga viszont elkerült a múzeumból s a királyi palotával kapcsolatos lapidáriumban nyert elhelyezést. A társulat elnöke, Lepold Antal prelátuskanonok és a múzeum igazgatója, Balogh Albin bencés tanár mindent megtett a múzeum fejlesztésére. A gyűjteményeket Balogh rendezte újból, a szükséges bútorzatot a Keresztény Múzeum bocsájtotta rendelkezésre. Az unyi, süttői és lábatlani ásatások a neolitikum és a hallstatti vaskor emlékeivel gyarapították a gyűjteményt, Diósvölgyben népvándorláskori, Dorogon és Pilisszentléleken középkori anyag került elő. Jókuthy Gyula, Reviczky Elemér, dr. Prokopp Gyula, Koffler Gyula és Szabó Antal értékes ajándékaikkal gyarapították a múzeumot. * A múzeum anyaga majdnem teljesen régészeti és történeti jellegű; a kis geológiai gyűjtemény, valamint az első világháborúval kapcsolatos anyag a régészeti és történeti jelleget még inkább hangsúlyozza. Földrajzi szempontból a gyűjtemény anyaga majdnem teljesen Esztergom városra és vármegyére szorítkozik, de annyira gazdag és változatos, hogy méltán tarthat számot országos jelentőségre. Az anyag értékét növeli, hogy túlnyomó része ásatásokból vagy ismert helyi intézményekből került össze (pl. a bárok szobrok). Az elrendezésben a történeti fejlődés szempontja vezetett, úgyhogy a látogató a legrégibb korszaktól kezdve induljon el körsétáján és az első világháború emlékeinél fejezze be szemléjét. Az őskort az esztergommegyei Bajót határában lévő Öreg-kő barlangjaiból ásott tűzkő- és csontkészítmények képviselik érdekesebb tárgyak: lándzsahegy, fűrész, tű, stb. A neolithikum pompás reprezentálói az unyi leletnek a badeni kultúrkörhöz tartozó hatalmas edényei egy ritka kétosztatú áldozati tállal. (221. kép.) Ezekhez többek között az EsztergomSzamárhegyről való kisebb edények járulnak, alakjuk azonban már a tiszai kultúrára vall a díszít-