„Lux Pannoniae"

Tartalom - BARÓTI ISTVÁN: Liszt Ferenc: Missa Solennis (Esztergomi Mise)

Emlékezzünk a Propositióim voltak kezdetű akciótervre, melynek pontjait mindenáron szeretné már eredményesen foganatosítani. Járt a Színházban a zenészeket Liszt miséje előadásának elutasítására megnyerni, de kevés siker­rel. Vádolja szemükbe vágva, hogy nem is ismerhetik Liszt művét, hiszen az mindvégig nála volt, hogyan említhetik oly kitűnő műnek, és aláírják a mű előadásáért szóló aláírásgyűjtő ívet. "Elmondám Eminenciádnak tiszta szán­dokait... Magas tekintélyű állását mellyel játszani és ujat húzni nem lehet se nem illik. Sújtottam itt is minden kimélés nélkül azon bizonyos magasabb állású urnák bujtogatásait, kinek - ugymondván - ugy látszik hogy Liszt jobban fekszik szivén, mint Eminenciád ... Utánam Kern nevű israelita nagy­kereskedő röviden de erélyesen szólott, felkérte őket, álljanak el mindentől ... ez mindég és minden tekintetben nem egyéb, mint Demonstratis ..." Szerény nézetemhez adalék a következő részlet a junius 30-i levélből: "Ekkor fölkelt Wohler, zenedei professor úr, ki a gyűlés elején felolvasott iratban kitett állításokat mind hamisaknak mondá és musicalis tekintetben, mint olyan ki a művet vélem is 3 hosszú óra folyásig nem csak olvasta hanem tudományosan boncolta. Eminenciádnak azon rendeletét hogy ezen mise ne adassék - igen bölcsnek és tiszleletreméltónak mondá" - ezt olvasva szé­gyenbélyeget is mertek egyesek vállalni azért, hogy egy gáncsoskodó áram­lásban mint fontos tényezők hallathassák hangjukat. Észre sem vette a zene­professzor hogy a "hangok nagy tanárjáról" kellett szólnia. Augusz azonban tudta, nem maradt tétlen, és június 22-én kelt levelében a prímáshoz őrá hivatkozva írja: " fáidalom , hogy Eminenciád a Consecrationális misére nézve meghallgattatásom nélkül máskép ren­delkezni méltóztatott - mint az Eminenciád kegyes aláírása mellett hozzám menesztek protokolum tartalmazza ... Erkel és Doppler nyilatkozták előt­tem, hogy azon nagy zenei ünnepélyr e mely a Basilica Consecratiója napján magyar hazánkban Eminenciád álta l legelőször és a legkitűnőbben a legelső élő magyar művés z által adatott volna, most Gróf Festetics fondor közbeto­lakodására kockáztatik." Július 2-án ismét ír a prímásnak: "... kötelességemnek tartom ... a mostani körülmények közt, midőn senki azt Eminenciád környezetéből tenni nem merényli, Eminenciád magas figyemét a hazában nyiladozó közvéleményre és a sajtór a felhívni. Nem más a célom mint Eminenciád dicsőségét részem­301

Next

/
Oldalképek
Tartalom