Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Róbert Károly tetemeit az egész ország osztatlan részvéte mellett élete érdemeihez méltó tiszteletadással Székesfehérvárott abban a szentegyházban tették nyugalomra, amelyben az első szent király és Imre fiának tetemei elhelyeztettek. Mielőtt Károly Róbert utódjáról: Nagy Lajos királyról emlékeznénk, nem mulaszthatjuk el Telegdi Csanád esztergomi érsek életrajzát és tevékenységét ismertetni. Csanád érsek Bihar vármegyében, Mezőtelegd községben 1286 körül született és késői leszármazója volt annak a Dobokafia Csanádnak, akit a krónikás szt. István rokonaképen említ. Családja a XIII. és a XIV. században Bihar, Csanád, Győr, Mosony, Temes és Szerém megyékben, nemkülönben Erdélyben és a macsói bánságban rendelkezett hatalmas kiterjedésű birtokokkal. Telegdi Csanád a papi pályára a nagyváradi káptalani iskolában nyert kiképzést, majd külföldön avattatott a világi tudományokba. Kiváló felfogásával már a váradi iskolában nagy reményekkel biztatott és külföldi tanulmányait befejezve, itthon igen rövidesen olyan felkészülést mutatott, hogy az egyházi körök érdeklődése csakhamar feléje fordult annyival is inkább, mert Rómában a legmelegebb elismeréssel emlékeztek róla. Érthető tehát, hogy gyorsan emelkedett s a XIV. század második tizedében már a váradi káptalan kanonokja, majd prépost, később Róbert Károly titkos jegyzője és az udvari kápolna ispánja lett. A széles látkörű, rendkívüli szellemi kincsekkel megáldott férfiú pályája mindinkább felfelé ívelt. így lett egri püspök, majd pedig Esztergom érseke. Minthogy Esztergom vármegyéről és Esztergom városról írunk, mellőzzük annak a tevékenységnek ismertetését, amelyet érseki méltóságba történt emeltetése előtt az egyház és az ország nyugalmának biztosítása terén és érdekében kifejtett s e helyett vázlatos alakban inkább rátérünk érseki működésének történetére. Telegdi Csanádnak érseki széke elfoglalásakor súlyos feladatokkal kellett megküzdenie, mert az esztergomi egyházmegye javai jobbára illetéktelen kezekbe jutottak, a székesegyház és a vár pedig a teljes elhanyagoltság képét mutatták.

1 Az új érsek a mások által bitorolt egyházi javak és jogok visszaszerzését biztosítván,

2 ezt követőleg a majdnem romokban heverő székesegyházat újjáépíttette és méltóan felszereltette, a várat pedig teljesen helyreállíttatva, megerősíttette. Minthogy pedig az érseki palota is el volt hanyagolva, azt megujíttatta s egyúttal az érseki város erődítését is foganatosíttatta. Nagy Lajos. 1342—1382. Az 1342. július hó 16-án a visegrádi várban elhunyt Róbert Károlyt Nagy Lajos (1342—1382) követte a trónon. Koronázása a királyi előd halálát követő ötödik napon Székesfehérvárott, 1342. július hó 21-én történt és a magyar történelemben igazán és méltán nagynak elismert királyt Csanád érsek koronázta meg. Csanád érsek nem sokáig lehetett tanácsadója a királynak. Hét év múlva, 1349. decemberében elhunyt és személyében az egyház és a haza a XlV-ik századnak egyik legkiválóbb főpapját vesztette el. Utódja Vásári Miklós (1350—1358) előbb nyitrai, utóbb zágrábi püspök lett. Vásári Miklós érsek. 1350—1358. Miklós érsek, miként neve is mutatja, magyar származású volt. Családja a Hont megyei Szügy községből való ugyan, de mivel onnan Biharba, Vásáriba 1 L. Bécsi krónika. 2 L. Érseki levéltár Iad. A. és B. 70