Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Darányi, Dömjén, Erdélyi, Farkas, Fáy, Feszty, Follinus, Fehér, Fogarassy, Füssy, Galambos, Gallay, Gerdenich, Ghyczy, Győry, Halassy, Hérics, Har­mat, Hetényi, Hollósy, Horváth, Huszár, Hőgyészy, Jankovich, Janicsáry, Jaross, Jókay, Justh, Kálnay, Katz, Kálmán, Karcsay, Király, Kismarossy, Kis­faludy, Komáromy, Kondé, Kovács, Kürthy, Kubányi, Konkoly-Thege, Laky, Lehoczky, Lély, Leszkovszky, Lipovniczky, Liska, Losonczy, Madarassy, Magyary-Kossa, Mátéffy, Meszéna, Micsky, Mihályi, Milkovics, Mohácsy, Mu­ray, Molnár, Nagy, Nedeczky, Nyáry, Ordódy, Pálffy, Pamhakkel, Palkovics, Pathó, Pázmándy, Pázmány, Pogrányi, Posztóczky, Pulay, Pyber, Rácz, Re­viczky, Rosos, Ruttkay, Sárkány, Sárközy, Sibrik, Steiner, Szabadhegyi, Szakái, Szalay, Szathmáry, Szegedy, Szemerey, Szente, Szelle, Szokolly, Szombathely, Szüts, Tamásy, Thaly, Tornyos, Tersztyánszky, Uhlarik, Varga, Vásárhelyi, Veres, Vass, Végh, Zámory stb. családok rendelkeztek nagyobb birtokokkal. Komárom vármegye nagy szülöttet Mielőtt lezárnám ezt a kort, köteleségemnek tartom megemlékezni Komá­rom vármegye nagy szülötteiről, akiknek a neve arany betűkkel íratott fel a magyar irodalom, tudomány és művészet fényes lapjaira. Komárom megye méltán lehet büszke szülötteire. Oly férfiak ezek, akik közül nem egynek dicső nevét Magyarország határain túl az egész müveit világon tisztelettel emlegetik. A díszes sor élén Komárom megyének és városnak legkimagaslóbb alakja, a magyar regényírás koronázatlan királya: Jókai Mór (1825—1904) áll. Itt született, itt élte boldog gyemekkorát, innen indult el a világhírnév felé. Komá­rom városában született a két Beöthy, a humorista László (1826—1857) és a nem kevésbbé híres Zsigmond (1819—1896), továbbá Takáts Sándor (1680— 1932), a török kor nagy történetírója, Ghyczy Kálmán (1808—1888) pénz­ügyminiszter, Alapy Gyula, a vármegye levéltárosa, Komáromi Csipkés György (1628—1678), a hírneves prédikátor, Király József (1737—1826), Pécs ékes­szavú püspöke, Pázmány Zoltán (1869— ), a pécsi egyetem tanára, Sár­kány Miklós bakonybéli apát, Szentmiklóssy Zoltán festőművész, Kultsár Ist­ván (1760—1828) szerkesztő, Gajáry Ödön hírlapíró, Kiss Péter (1848—­1893) hegedűművész, Nagy Károly (1797—1868), a jeles csillagász, Nemes­szeghy István zeneszerző, Tóth Lőrinc (1814—1901), a kúria tanácselnöke és Nemes Dezső hegedűművész. Csépen született a kuruc kor legnagyobb tudósa, Thaly Kálmán (1839—1909). Koltán Ribáry Ferenc (1827—1881) történet­író, Kolta szülötte volt még Dalmady Győző (1836—1916), a Kisfaludy Tár­saság tagja, Ógyalláé pedig a neves festőművész, Feszty Árpád (1856—1914). Ószőnyben Boros Mihály (1815—1899), a népies író, Ászáron Jászay Mari (1849—1926), a hírneves művésznő, Szinen Jedlik Ányos (1800—1895), a bencés természettudós, Kömlődön látták meg a napvilágot Pázmándy Dénes és a tanár író, Obernyák Károly (1815—1855). Tatai születésű volt Pasteiner Gyula (1846—1924) művészet-történészünk. Komárom megyében élt hosz­szabb ideig Csokonay Vitéz Mihály (1773—1805), Darányi Ignác (1849— 1927) földművelésügyi miniszter, Klapka György (1820—1892) honvédtábor­nok, Antal Gábor (1843—1914) ref. püspök, Kürthy István alispán, gróf Ná­dasdy Lipót (1802—1873) v. b. t. t., Komárom vm. örökös főispánja, Baróti Szabó Dávid (1739—1919), a jezsuita író és nyelvművész, Schmidthauer La­jos (1882— ) orgonaművész és még számosan, akiknek felsorolása hosz­szú oldalakat venne igénybe. Mégis ebből a pár kiragadott névből is láthatjuk, hogy Komárom várme­gye az irodalom, művészet és tudomány terén is méltó helyet töltött be Nagy­magyarország 63 vármegyéje közül.. 487

Next

/
Oldalképek
Tartalom