Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

igazi magyar urat, a 48-as elvek törhetlen harcosát sokan szerették és tisztelték. Fogadtatása ehhez képest igen szívélyes volt. A május hó 5-én történt beiktatásakor mondott beszédével pedig úgy megalapozta népszerűségét, hogy attól fogva mindaddig, amíg tisztségétől meg nem vált, a vármegye politikai és társadalmi életének büszkesége volt. Az új főispán beiktatása után, május 23-án tisztújítás volt s ez alkalommal az időközben királyi tanácsossággal kitüntetett Andrássy János alispán nyugalomba menetelével megüresedett alispáni székre közfelkiáltással Perényi Kálmán főjegyző választatott meg. Perényi helyére szentmiklósi és óvári Pongrácz Kázmér jutott. Üj főszolgabíró lett Pisuth Kálmán I. aljegyző és utódjául szenkvici Palkovics László választatott meg. Tovább menve a vármegye életének ismertetésében, szükséges felemlítenünk, hogy a koalíciót a belső egyenetlenség egyre jobban eltérítette attól a célkitűzéstől, amelyet annak idején vallott. A függetlenségi párt tagjai között is oly áthidalhatatlan ellentétek keletkeztek, hogy az egység megbomlott. Ily körülmények között mégis megtörtént, hogy az önálló jegybanknak létesítése érdekében a képviselőház többsége követeléssel állt elő. A képviselőháznak erre vonatkozó határozata — miként addig minden nemzeti követelés felállításakor — természetesen Ausztria ellenállásába ütközött, mire a koalíciós kormány benyújtotta lemondását. Ez után gróf Khuen-Héderváry Károly alatt új kormány alakult a 67-es közjogi alapon álló szabadelvű pártból „nemzeti munkapárt" néven szervezettek támogatása mellett. A nemzeti munkapárt gróf Tisza István vezérlete alatt az 1910-iki országos választásokon többségbe jutván, a kisebbségi pártok által követelt általános választási jog behozatalától mereven elzárkózott és ezen álláspontja miatt csakhamar összeütközésbe került az ellenzékkel. Hatalmas parlamenti viharok következtek úgy e miatt, mint a katonai létszám felemelésének kérdésénél és ezek a KhuenHédervári kormányt elkedvetlenítették s azt Lukács László kabinetje követte. Ugyanekkor a képviselőház elnökéül gróf Tisza Istvánt választották meg. Tisza ebben a tisztében az ellenzéknek minden törekvését megbénítani igyekezett s attól sem riadt vissza, hogy amikor a szómegvonások nem használtak, az erőszak terére lépjen. Ez nemcsak abban nyilatkozott meg, hogy az ellenzék tagjait rendőrséggel kivezettette és a mentelmi bizottság elé utasíttatta, hanem abban is, hogy a parlamenti tüntetések megakadályozása végett a katonai erőt is felvonultatta. Lukács Lászlót az általa Désy Zoltán képviselő ellen indított per hullámai elsepervén, 1913 június 10-én gróf Tisza lett a miniszterelnök, akinek az ellenzék obstrukciójának letörése érdekében első teendője volt megszerveztetni a fegyveres parlamenti őrséget, majd lehetetlenné tette az ellenzéki megnyilatkozást és a saját pártja által nemcsak a katonai követeléseket szavaztatta meg, hanem keresztülvitte a házszabályok megszorítását. Ezt követőleg megalkottatta a pártjának tetsző új választási törvényt, a magyar ágyúgyár felállítását és a pozsonyi, továbbá debreceni egyetemek létesítését. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságában az ellenzék már Khuen-Héderváry jöttekor szervezkedett és hogyha a választói jog kiterjesztése kérdésénél kevésbbé fejtett ki tevékenységet, a katonai létszámemelés tekintetében már engesztelhetetlen álláspontra helyezkedett, azonban nem ért célt, mert a többséggel nem volt képes megküzdeni. A történeti hűség kedvéért meg kell említenünk, hogy a koalíciós kormány lemondásakor Oyapay Pál főispánnak is távoznia kellett és helyébe meszleni Meszleny Pál volt orszgy. képviselő neveztetett ki. A megyében alatta és az ő irányítása mellett folyt le az 1910. évi általános és 1912. évi eszter155